A nukleáris anyagtudományi kompetencia fejlesztése – Trampus Péter az előttünk álló feladatokról
Többéves előkészítés után, 2019-ben döntött arról a kormányzat, hogy az új blokkok létesítésének támogatására – a gépésztechnológiához kapcsolódó anyagtechnológiai, anyagvizsgálati és hegesztési szakértői, valamint e területekkel összefüggő szakemberképzési feladatok ellátására – Kompetencia- és Kutatóközpontot létesít a Dunaújvárosi Egyetemen (DUE). A kormányzat a döntéshez forrást rendelt, amit az egyetem a laboratóriumok fejlesztésére és létesítésspecifikus képzési anyagok kidolgozására fordított. A Paksi Kompetencia- és Kutatóközpont (PKK) kialakítása 2022-ben befejeződött.
Létrehozói a PKK-tól a következő feladatok elvégzését várják:
- gyártási, szerelési és vizsgálati technológiák szakvéleményezése, különös tekintettel az egyedi technológiákra;
- a létesítés és üzembe helyezés során felmerülő szakmai kérdések megoldásában való részvétel;
- az atomerőmű tulajdonosának szakmai támogatása a hatósági engedélyeztetési folyamatban;
- speciális anyagvizsgálati feladatok elvégzése, a vizsgálati eredmények komplex értékelése;
- hegesztési feladatokra való felkészülés támogatása, hegesztéstechnológiák és hegesztők minősítése;
- a létesítéskor alkalmazott anyagvizsgálati eljárások oktatása, vizsgáztatás és – ahol szükséges – minősítés, valamint tanúsítás.
A PKK-nak nem a létesítés napi munkáját kell kiszolgálnia, azt a vállalkozók végzik, hanem a jelzett területeken felmerülő és a rutint meghaladó tudást igénylő műszaki-tudományos kérdések megoldásában kell részt vennie. A vázolt feladatok eredményes elvégzésének a feltétele – amit a szervezet elnevezése is kifejez – az adott műszaki-tudományos területen birtokolt kompetencia.1 Esetünkben a kompetencia a tudományosan megalapozott szakmai tudást, a szükséges vizsgálati gyakorlatot, az elemzőtevékenységek (számítások, szimulációk) elvégzésére és az információk szintetizálására való képességet, továbbá a magyar és orosz nukleáris szabályozás szükséges mélységű ismeretét jelenti.
Ma hazánk egyetlen intézményében sincs meg az a tudás, amely egymagában képes lenne lefedni a PKK által kezelendő témaköröket. Az 1980–90-es években jogszabály írta elő, hogy „vezető anyagtudományi intézetnek” kell ezeket a tevékenységeket végeznie. Az akkori kijelölés alapján ez az intézmény a Vasipari Kutató Intézet (később Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat), azaz a VASKUT volt. A VASKUTAT az 1990-es években, a gazdasági átalakulás során felszámolták, és ma már a korábbi jogszabály sem él.
Az új atomerőmű létesítésének időszakában a feladatok – a maguk sokrétűségével és sürgősségével – viszont adottak.
A DUE vezetése felismerte, hogy a kormányzat elvárásának csak együttműködő partnerek bevonásával tud megfelelni. A rektor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Műszaki Tudományok Osztályának elnökén keresztül az MTA Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottsága (ATTB) elnökéhez fordult, és támogatását kérte a PKK működéséhez. Az ATTB – az Akadémia egyik legnagyobb létszámú tudományos bizottsága – megfelelő tájékozódás és előkészítés után döntött egy munkabizottság megalakításáról. A tudományos bizottság tagságának egésze ugyanis közvetlenül nem érintett nukleáris ügyekben, ugyanakkor a nukleáris terület az ATTB mindegyik albizottságának a témakörét magába foglalja, természetesen egy szűkebb területre koncentrálva. A munkabizottság vezetésére az ATTB elnöke e cikk szerzőjét kérte fel.
A Paks II. munkabizottság feladata, hogy kidolgozza, majd koordinálja az új atomerőművi blokkok létesítéséhez (és szinte biztosan állítható, hogy később az üzemeltetéséhez) szükséges hazai anyagtudományi és anyagtechnológiai kompetencia megszerzését/fejlesztését célzó programot, azaz összekötő kapcsot képezzen a Dunaújvárosi Egyetem, a hazai kutatóhelyek és a tudományos bizottság között.
A PKK-t támogató koordinált kutatási program célkitűzései a következők:
- Tudásbázis létrehozása az új blokkok szerkezeti anyagainak vonatkozásában. Meg kell ismerni a szerkezeti anyagok tulajdonságait, és meg kell érteni a tulajdonságok biztosításának fizikai alapját.
- Az erőmű öregedéskezelési programjának megalapozása. A biztonságos üzemeltetés egyik fontos feltétele egy átfogó öregedéskezelési program működtetése, aminek lényege, hogy ismerni, érteni és monitorozni kell az üzemelés közben kialakuló anyagkárosodási hatásokat.
- A hazai intézményhálózat felkészítése az új blokkok létesítése és üzemeltetése során adódó anyagtudományi feladatok megoldására.
A felsorolt és az anyagtudomány területéhez tartozó célok kivétel nélkül hozzájárulnak az atomerőmű gépésztechnológiai (elsősorban nyomástartó) berendezései szerkezeti integritásának biztosításához és fenntartásához. A szerkezeti integritás hosszú távú biztosítása az üzemeltetés biztonságának és gazdaságosságának egyik fontos feltétele, mint a „mélységben tagolt védelem” tervezési koncepció egyik alappillére.
A Paks II. munkabizottság megalakítása, tagjainak kiválasztása 2022-ben megkezdődött. Átgondolva az új atomerőművi blokkok létesítésének az előzőekben vázolt feladatait, megszólítottuk a vezető szakembereit és tudósait azoknak az intézményeknek, amelyek részben eddigi – az üzemelő atomerőművel kapcsolatos vagy azon kívüli – tevékenységükkel, részben egyéb – humán és infrastrukturális – lehetőségeikkel résztvevői lehetnek a munkabizottságnak. A következő intézményeket kerestük meg:
- Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Anyagtudomány és Technológia Tanszék;
- Óbudai Egyetem (ÓE) Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar;
- Miskolci Egyetem Anyagszerkezettani és Anyagtechnológiai Intézet, valamint Fémtani, Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézet;
- Energiatudományi Kutatóközpont (HUN-REN) Fűtőelemek és Reaktoranyagok Laboratórium;
- Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. Szerkezetintegritás és Gyártástechnológia Osztály;
- VEIKI Energia+ Kft. és
- Corweld Plus Kft.2
Emlékeztettük a megszólított szakértőket arra, hogy az Akadémia tudományos bizottságaiban és azok albizottságaiban, illetve munkabizottságaiban a résztvevők saját személyükben és nem intézetük vagy cégük képviseletében dolgoznak.
A következő kérdésekre vártunk választ a megszólított szakemberektől:
- Foglalkozott-e/foglalkozik-e intézetük, cégük, tanszékük az atomerőművi gépészeti anyagtechnológia, anyagvizsgálat és hegesztés területén kutatási vagy egyéb, műszaki-tudományos tevékenységgel?
- Van-e olyan kutatási vagy egyéb, műszaki-tudományos terület, amely összefüggésbe hozható az új reaktorblokkok létesítésével, és amelyet intézetük, cégük, tanszékük el kíván mélyíteni (kihasználva a jelenleg formálódó koordinált kutatási tevékenységet)?
- Hajlandó-e intézetük, cégük, tanszékük a középtávú kutatási tevékenységben részt venni, és ily módon bekapcsolódni az új paksi blokkok létesítésének szakmai, tudományos támogatásába?
A pozitív visszajelzések beérkezése után – a Paks II. munkabizottságnak a felsorolt intézmények tizenhárom szakembere által történt formális megalakításán túlmenően – 2022-ben két, 2023-ban egy munkaülést tartottunk, azaz megkezdődött a munka. A munkaüléseken a működés operatív kérdéseiről és munkamódszeréről, a koordinált kutatási program legfontosabb elemeiről, valamint a munkabizottság égisze alá sorolható egyéb lehetséges tevékenységekről (például tematikus konferencia szervezése, a paksi beruházással foglalkozó rovat indítása hazai szaklapban és hasonlók) cseréltünk véleményt. Felkérésünkre az Országos Atomenergia Hivatal és a Dunaújvárosi Egyetem megfigyelőt delegált a munkabizottságba.
Figyelembe véve a munkabizottság előtt álló feladatokat, a következő elképzelés született a szakmai-tudományos munkamegosztásra:
- Ferrites szerkezetű anyagok adatbázisa – vezető: Hózer Zoltán (HUN-REN)
- Ausztenites szerkezetű anyagok adatbázisa – vezető: Szabó Péter János (BME)
- Hegeszthetőség – vezető: Réger Mihály (ÓE)
- Öregedéskezelés – vezető: Pálfi Tamás (VEIKI)
- Szerkezeti integritás elemzése – vezető: Fekete Tamás (HUN-REN).
A tématerületek az atomerőmű jellemző szerkezeti anyagainak kiinduló és az üzemi terhelés és környezet hatására megváltozott tulajdonságaira, valamint ezen anyagok hegesztésére fókuszálnak. Minden esetben az a cél, hogy a rendszerezett ismeretek halmaza tegye lehetővé és támogassa a technológiai berendezések szerkezeti integritásának elemzését a tervezett hatvan év, sőt a tervezetten túlmutató üzemidő alatt. Az adatbázis feltöltésére szolgáló kísérleti program megtervezésekor tudatában kell lenni annak, hogy a vizsgálatokhoz rendelkezésre álló szerkezeti anyagok mennyisége várhatóan korlátozott lesz. Ezért a kísérleteket úgy kell megtervezni és olyan műszerezettséggel kell végrehajtani, hogy azokból a lehető legtöbb adat származzon, több, mint amennyit a szabványok előírásai megkövetelnek. A ma túlzottan soknak tűnő adat felvétele és hosszú távú, biztonságos megőrzése azért fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy a jövőben – finomabb vagy fejlettebb kiértékelési módszerekkel – a vizsgálatok eredményeit új szempontok szerint értékelhessék ki.
A ferrites szerkezetű anyagok tématerületen belül kiemelt figyelmet fordítunk a reaktortartály szerkezeti anyagaira, mert ötvözési rendszerük eltér a Pakson üzemelő VVER–440 reaktortartályokétól, továbbá az ezeket érő gyorsneutron-fluencia az üzemelés alatt jelentős változásokat idéz elő bennük. Az ausztenites szerkezetű anyagok terület a korrózió kérdését helyezi a középpontba, különös tekintettel annak lokális megjelenési formáira, mint a feszültségi korrózió, a lyukkorrózió vagy a kristályközi korrózió. E szerkezeti anyagok esetében környezeti hatást az üzemi hőmérséklet és – a reaktor belső szerkezetei esetében – a gyorsneutron-fluencia jelent.
Átfedésben van a következő tématerülettel a plattírozás (a nyomástartó falra hegesztéssel felvitt korrózióvédő réteg) és alapanyag/varratfém határterület ismerete, figyelembe véve, hogy az új blokkok esetében nemcsak a reaktortartály és a térfogat-kiegyenlítő, illetve a passzív üzemzavari hűtőrendszer tartályai plattírozottak, hanem a főkeringtető vezeték és szerelvényei is.
A hegeszthetőség tématerület másik súlyponti kérdése az átmeneti kötések tulajdonságainak az ismerete. Tény, hogy a ferrites szerkezetű és plattírozott reaktor hűtőkör alkalmazása csökkentette az átmeneti hegesztett kötések számát, de ezek érzékenyebbek az üzemeltetés okozta károsodásra, és roncsolásmentes vizsgálatuk is igényesebb feladat a homogén varratok vizsgálatánál.
Az öregedéskezelés tématerület szoros átfedést mutat az előző három tématerülettel, kiegészítve az anyagtulajdonságok folyamatos vagy időszakos, online vagy offline monitorozásának kérdésével. Az egyes kutatási tématerületek felosztása természetesen később – az igények és a racionalitás figyelembevétele után – változtatható.
Külön említjük a szerkezeti integritás (szilárdsági/törésmechanikai) elemzés témakört. Ez mérnöki területeket integráló tudományterület, amelynek segítségével megállapítható, hogy egy berendezés milyen feltételekkel üzemeltethető biztonságosan, mennyi a műszakilag lehetséges üzemideje, és ez milyen módon valósítható meg. Ezt szolgálja – egyéb tudományterületek mellett – az anyagtudomány. Tehát a nukleáris anyagtudományi kutatási programnak olyannak kell lennie, hogy annak eredménye a szerkezeti integritás elemzés bemenő adata legyen az atomerőmű teljes üzemideje alatt. Ehhez természetesen a kor színvonalának megfelelő elemzési módszert kell alkalmazni. Általánosságban is igaz, hogy minden kutatási, vizsgálati és elemzési feladatot mindig az adott kor színvonalának megfelelően, és lehetőség szerint előremutatóan kell elvégezni.
A digitalizáció korában már rutinszerű alkalmazást élveznek a matematikai szimulációs eljárások, a digitális iker, a mesterséges intelligencia és hasonló, információs technológiai megoldások. Ezek nélkül nem lesz elképzelhető és a kor igényeinek megfelelő a tervezett kutatási program végrehajtása.
A bemutatott koncepció és a – reményeink szerint létrejövő – nukleáris anyagtudományi kutatási program nem csak a létesítendő atomerőművi blokkok szakmai-tudományos támogatását szolgálja. Ismeretes, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. További Üzemidő Hosszabbítás elnevezéssel kiemelt projektet indított az elmúlt évben. Ennek célja a blokkok üzemidejének megalapozása az ötven évre érvényes üzemeltetési engedélyük lejártát követő további húsz évre. Nyilvánvaló, hogy a hosszú távú üzemeltetés számos, a szerkezeti anyagok öregedésével kapcsolatos kihívást jelent az üzemeltetőnek, ezek kezeléséhez támogatást fog jelenteni a kutatási program és az annak végrehajtása közben erősödő hazai kompetencia. A program összeállításához pedig nem nélkülözhetők az üzemelő paksi blokkokon szerzett tapasztalatok.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a kutatás elengedhetetlen feltétele a finanszírozás. A vázolt kutatási program finanszírozására jelenleg keressük a megoldást. Ennek érdekében az ATTB és a Dunaújvárosi Egyetem vezetése már eddig is tett lépéseket, és ezután is fog.•
1 A kompetencia általunk használt jelentésének elemei: a tudás, a jártasság és a magatartás.
2 A feladatok és felelősségek szétosztásakor nem sikerült konszenzust kialakítani egy kérdésben a Corweld Plus Kft. képviselőivel, amiért ők a továbbiakban nem kívántak részt venni a munkabizottság tevékenységében.
Címlapkép forrása: Trampus Péter