Az utóbbi években egyre fontosabb a táv­hőszolgáltatás energiaigénye, il­letve ára, mindez ráirányítja a figyelmet a szolgáltatók lehetőségeire, döntéseire. Ezek a körülmények mennyiben határozták meg a Matászsz éves konferenciájának témáit?

– A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége éves konferenciája mindig a szakmánk legfontosabb hazai eseménye, így a program nemcsak a távhőszektor aktualitásait, de a jövőjét is érinti. Áttekintjük, hogy hogyan vélekednek a távhőszolgáltatás jövőjéről az Európai Unióban. Megvizsgáljuk, hogy a hazai távhőszektor előtt milyen lehetőségek kí­nálkoznak arra, hogy elindulhasson a nemzetközi távhőpiac negyedik, majd ötödik generá­ciós megoldásainak megvalósítása felé. Európában a negyedik generációs távhő a jelen, és készülnek az ötödik generáció bevezetésére.

Mi jellemzi a negyedik és az ötödik generációs távhőszolgáltatást?

– A távhő története 1880 óta íródik. A fejlődési irányait azóta az energiahatékonyság növekedése és a felhasználás hőmérsékletszintjének csökkenése határozta meg (ma már nem gőzzel fűtünk). A hőtermelői portfólió pedig egyre széleskörűbbé és szénmentesebbé válik: megjelentek benne a különféle zöld energiák és alternatív hőtermelési módok.

A távhőszolgáltatás fókuszába egyre inkább az ügyfél kerül, így terjednek az ügyféloldali megoldások, például az okosmérés, az okos-költségmegosztás.

Az ötödik generációban mindinkább előtérbe kerül majd a közösségi fűtés vagy más néven az energiaközösség, bár ez még Nyugat-Európában is csak a kísérleti projektek fázisánál tart. És meg fog jelenni az elektromosságnál már teljesen megszokott jelenség: a fogyasztók nemcsak vételeznek, de termelnek is energiát. A jövőben a távhőszolgáltatás fogyasztói is aktív szereplői lesznek a rendszernek, és a szolgáltatóval együtt állítják elő az energiát. Nálunk ez még csak a jövő, de hamarosan megkezdődnek az első kísérletek.

Melyek a magyar távhőszektor legfőbb aktuális kihívásai?

– Azt mindannyian jól tudjuk, hogy az elmúlt két évben történelmi mértékű árrobbanás zajlott az energiapiacokon, így a távhőszolgáltatásban is. Ez még inkább felhívta a figyelmet arra, hogy erősen indokolt a fosszilis energiáktól, és elsősorban az import földgáztól függés csökkentése. Ebben a törekvésben a távhő jelentős szerepet játszhatna, de még nem készült fel erre sem a szektor, sem a regulátor. A hatalmas áremelkedés miatt a most véget ért 2022–23-as árszabályozási évben az államnak csaknem 600 milliárd forintot kellett betennie a távhőkasszába, és az október 1-jén megkezdődött következő árszabályozási évben is elérheti ez az összeg a 250 milliárd forintot. Ezt a támogatási igényt belátható időn belül csökkenteni kell, hiszen ez a ki­adás egyre erősebben feszíti az államkasszát, és rontja a távhő megítélését a döntéshozók körében. Eleget kell tennünk annak az elvárásnak, hogy a távhő karbonmentes, mégis megfizethető fűtési mód legyen. Egyszerre kell kielégítenünk az ügyfelek, az állam és a települési önkormányzatok igényeit, és fenntartható szolgáltatást kell nyújtanunk.

A konferencia programjában szerepel a nukleáris energia esetleges, távhőszolgáltatásban játszott szerepe. Ezt hogyan kell elképzelni?

– Jelenleg is az Európai Bizottság előtt van egy javaslat, miszerint a kis léptékű, moduláris reaktorokat be lehetne vonni az európai távhőellátási rendszerbe.

A Paksi Atomerőmű a jelenleginél lényegesen nagyobb hőkiadást biztosíthatna a távhőellátás számára, hiszen jelenleg csak Paks városát fűti az erőmű. Az atomerőműben előállított hőenergia nagyon olcsó, a paksi erőmű vagy erőművek kapacitásait kihasználó, nukleáris energián alapuló távhőszolgáltatás Magyarországon működőképes lehet.

Ez a téma is vizsgálati fázisban van, de Magyarország is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A Paksi Atomerőmű a jelenleginél lényegesen nagyobb hőkiadást biztosíthatna a távhőellátás számára, hiszen jelenleg csak Paks városát fűti az erőmű. Az atomerőműben termelt hő gigajoule-ra vonatkoztatott ára az ezer forintot sem éri el, szemben a 10-15 ezer forintos árral, ami a földgázalapú, vagy a 4-10 ezer forintos árral, ami a vegyes gáz-megújuló hőtermelésben általános. Vagyis az atomerőműben előállított hőenergia nagyon ol­csó lehet. Az én megítélésem szerint a paksi erőmű vagy erőművek kapacitásait kihasználó, nukleáris energián alapuló távhőszolgáltatás Magyarországon működőképes lehet, bár az unió nem az ilyen nagy erő­művekben termelt hő hasznosításával foglalkozik, hanem a kisebb léptékű atomerőművekben termelnék a hőenergiát. Azt nem gondolom, hogy az ilyen kis erőművek jelenthetnek nálunk reális alternatívát, de mindenképpen érdemes meghallgatnunk az Európai Unió képviselőinek ezzel kapcsolatos álláspontját. Ugyanakkor Magyarországon a kilencvenes években már volt egy arra irányuló felmérés, hogy miként lehetne kis méretű, villamos energiát nem is termelő atomfűtőműveket bevonni a távfűtésbe. Ahogy Budapesten a Műszaki Egyetemen is van egy kis méretű tanreaktor, úgy hasonló nagyságrendű reaktorokat a településeken is lehetne építeni. Elképzelhető, hogy ma nincs ennek aktualitása a jelenlegi települési gondolkodásban, de érdemes tájékozódnunk ebben az irányban is. Én személy szerint egyébként nem gondolom, hogy a hazai távhőszektor számára ez lenne a fenntarthatóság és a szénsemlegesség felé vezető követendő irány.

Bár szerintem a nukleáris módon termelt fűtési energia megfizet­hető lenne, nekünk mégis inkább a hazai energia­forrásokra kellene fókuszálnunk, hiszen bőven rendelkezésre állnak ezek.

Melyek azok a hazai energiaforrások, amelyeket Ön szerint a magyar távhőszektor még nem használ ki a bennük rejlő lehetőségeknek megfelelő mértékben?

– A hazai távhőben körülbelül 25 százalék jelenleg a zöld energia­források átlagos aránya. Ez főként a biomassza, a geotermikus energia és a hulladék között oszlik meg. Vannak olyan települések, például Tatabánya, Pécs vagy Ajka, amelyek tisztán biomassza-alapú távhővel ellátottak, illetve olyanok is vannak, mint Miskolc vagy Győr, amelyek nagyrészt geotermikus energiából származó hővel fűtenek. Hódmezővásárhelyen pedig szinte teljesen geotermikus alapú a távhőszolgáltatás. Ebből is látszik, hogy az egyik legfontosabb hazai eredetű energia­hordozó a geotermikus energia, ezt követi a biomassza, illetve a települési szilárd hulladék energetikai hasznosítása. Vannak azonban még más kiaknázatlan források is, amelyek területén még az érdemi felmérések sem történtek meg. Ilyenek a különféle hulladékhők. A különböző ipari üzemek folyamatosan termelődő, ám ma nem hasznosított fölös hőjét is fel lehetne használni a távfűtés céljaira. De az adat­közpon­tok­ban, iroda­házakban, szennyvíz­­telepe­ken és sok más köz­épületben is termelődik hulladékhő, ami jelenleg elvész. Úgy gondolom tehát, hogy a jövő magyar távhő­szolgáltatása e négy hazai forráson: a geotermián, a biomasszán, a szilárd hulladékon és a hulladékhőn alapulhatna.

A hulladékhőt hőszivattyúzással lehetne kihasználni?

– Igen, de nem a megszokott, szekunder oldali hőszivattyúzás révén, vagyis nem a fogyasztók lakóhelyén kellene különálló hőszivattyúkat telepíteni, hanem a primer oldalon megvalósított nagy léptékű hőszivattyúzás segítségével lehetne ezzel a hővel ellátni egész térségeket. Magyarul:

hőszivattyús hőerőművekre, vagyis központi hőszivattyúkra alapozott energiatermelő centrumokra lenne szükség.

Bécsben már üzemel egy ilyen, 55 megawatt nagyságrendben, és ugyanekkora teljesítményű erőművet építenek mellé. Ez tehát összesen már több mint 100 megawatt kapacitás lenne, ami igen jelentős, és fedezhetné egy nagyobb hazai település teljes távhőigényét. Bécsben egyrészt a szennyvíztelep, másrészt pedig a Duna-csatorna vizét használják kevert hőforrásként. Ennek segítségével ma már számottevő szolgáltatást nyújtanak: százezres nagyságrendű lakást látnak el hővel. Nálunk is ez lehetne a jövő egyik útja, hiszen ezek a hőforrások hazai eredetűek, és nagyrészt mentesek a fosszilis energiahordozóktól. Manapság, hogy a földgáz ára már olyannyira megemelkedett, hogy senkinek sem tűnik „ingyenes” energiaforrásnak, az alternatív források is egyre versenyképesebb opciónak számítanak.

Mi az oka annak, hogy mindezen körülmények ellenére ezek az alternatív energiaforrások továbbra is korlátozott szerepet játszanak a távhőszolgáltatásban?

– Azt senki sem gondolhatja, hogy a hagyományostól eltérő bármilyen megoldás, amely valamilyen szempontból többlet­minőséget nyújt a fogyasztók számára, legyen az a szén­mentesí­tés vagy az energia­hatékonyság és -biztonság növelése, ingyen van. Ezek bizony relatíve drágák, és jelentős beruházást igényelnek. Sajnos jelenleg nem állnak rendel­kezésre ezek a beruházási források. Emellett az elmúlt évtizedben viszonylag kevés beruházás irányult a szektorba az igényekhez viszonyítva. A magyar és az európai uniós szabályozás trendjeitől függően, 1000 megawatt nagyság­rendű új hőforrást és hőtermelő berendezéseket kellene beépíteni a távhő­szolgáltatási rendszerbe. Az elmúlt hét-nyolc évben, miközben viszonylag bőven álltak rendelkezésre európai uniós források, alig került 50 megawatt új, karbon­mentes kapacitás a rendszerbe. Ebből is látható, hogy mekkora gondot okoz a szükséges, irdatlan volumenű új kapacitás beépítése, amihez sok forrást kellene biztosítani. Amint azonban lesznek egyértelmű jelzések a fejlesztések kijelölt irányáról, azokat a következő 10-12 évben szisztematikus intézkedések sorozatával meg kell valósítani. Minél később indulunk el ebbe az irányba, annál nehezebb lesz a feladat megoldása.

A hazai távhőtermelésben napjainkban körülbelül 70 százalék a földgáz részaránya. A kiváltásához hatalmas nagyságrendű új, alternatív forrást hasznosító kapacitást kellene létesíteni, ám ez relatíve drága, és jelentős beruházást igényel, ráadásul jelenleg nem állnak rendelkezésre beruházási források.

A földgáz közép- és hosszú távon milyen szerepet fog játszani a távhőszolgáltatásban?

– A hazai távhő­termelésben jelenleg körülbelül 70 százalék a földgáz részaránya. Vagyis a kiváltásához hatalmas nagyság­rendű új, alternatív forrást hasznosító kapacitást kellene létesíteni. Emiatt egyértelmű, hogy a következő évtizedek­ben is benne marad a földgáz a rendszerben, bár a rész­aránya csökkenni fog. A leg­hidegebb időkben, amikor csúcs­kapacitáson üzemel a távhő­rendszer, nem is feltétlenül indokolt, hogy drága beruházá­sokkal úgy zöldítsük a hőforrásmixet, ami nem ideális a működés szem­pontjából. Észszerű terveket kell készíteni arra, hogy milyen arányban és milyen ütemben érdemes kiváltani a földgázt, figyelembe véve az ellátás­biztonsági és a fenn­tarthatósági szempontokat egyaránt.

A földgáz teljes kivezetése másfél évtizeden belül szinte esélytelen, és szakmailag sem indokolt.

Persze, hogy 2040 után a földgáznak lesz-e szerepe a távhőszolgáltatásban, az a jövő zenéje.

A hidrogént a járműiparban az elektromos meghajtás egyik alternatívájának tekintik. A konferencián is szó lesz erről a témáról. Ez azt jelenti, hogy a hidrogén a távhő energiaforrásaként is felmerülhet?

– A hidrogénnek elsősorban valóban a mobilitásban lehet jelentős szerepe a jövőben, mert a járművek­ben sokkal nehezebb ki­váltani a fosszilis energia­hordozókat, mint például a táv­hő­ellátásban. Ahogy korábban már érintettük, a távhő­termelésben megannyi alternatív energia­forrás áll a rendelkezésünkre Magyar­országon is, amelyek kiaknázásához nem szükséges hidrogént alkalmazni. Ettől függetlenül érdemes lenne hidrogén­alapú pilot­projekteket indítani a távhő­ellátásban, amelyek segítségével meg lehetne vizsgálni a hidrogénben rejlő valós lehetősé­geket és azok ki­vitelezhetőségét.•