Cserey György Gábor

Miért kapta ezt az ösztöndíjat?

– Azt gondolom, hogy leginkább a tehet­ség­gondozásban való részvételem miatt. 2004-ben kerültem az egyetemre a robotika laborba. Nyaranta tudományos diákköri szakkört hirdettem a hallgatóknak, megkérdeztem tőlük, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Az emberi járást vizsgáló lépegető robot – ami később megjárta a Japán Robot Show-t is ‒ például úgy született, hogy két srác már előzőleg elkezdett ilyet építeni, és ezt szerették volna folytatni. Volt olyan hallgató, aki egy kezet szeretett volna csinálni, amit megterveztünk és kinyomtattunk 3D nyomtatóval, ahogy nyomtattunk állkapcsot CT-ről vagy vastagbelet az endokapszulás kísérletünkhöz. Idővel egyre több TDK dolgozat született, amelyekkel szép helyezéseket értünk el, és elindultak a tudományos publikációk is. A doktoranduszok közül pedig öten már végeztek, amire nagyon büszke vagyok. Fontosnak tartom, hogy ne csak tudományos, hanem innováció szempontjából is hasznos projekteken dolgozzunk.

Munka a Robotikalaborban a nyári szünidőben

Mondana néhány példát?

– Az emberi járást vizsgáló robothoz nem találtunk olyan szenzort, amilyenre szükségünk lett volna, ezért megcsináltuk mi magunk, ami olyan jól sikerült, hogy a két fiú egy-egy szabadalommal fejezhette be a doktori iskolát. Azóta egy startup forgalmazza, és az eredetiből továbbfejlesztett szenzorokat nemzetközi nagyvállalatok mellett olyan kutatóegyetemek vásárolják, mint a Massachusetts Institute of Technology (MIT), de svájci, svéd, dél-koreai kutatóintézetekben is használják.

Mi kell ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények?

– Motiválni kell a hallgatókat, mert aki kellő időt szán egy feladatra, eredményt fog elérni. Ebben segítem őket, innovatív ötletekkel támogatom a munkájukat, és megpróbálom az ehhez szükséges eszközöket biztosítani a számukra. Ezekből a munkákból születnek a szabadalmak, publikációk, doktori munkák. A középiskolás tehetséggondozás is fontos számomra, például a Kutdiák mozgalom, ahol mentor vagyok. A kutató középiskolások bejárnak a laborba, közös projektjeink is voltak már. Robotika tehetséggondozó táborokat is szerveztünk, ahol több csoportra osztva őket egyszerűbb vagy komolyabb feladatokat kellett megoldaniuk.

Az informatika határterületeinek oktatására is mondana néhány példát?

– Az volt a cél, hogy a káoszt, mint jelenséget bemutassuk egy fizikai eszközzel. Ennek demonstrálására készítettünk egy olyan áramkört, amit bármelyik hallgató nagyon egyszerűen össze tud rakni, és egy egyszerű kábellel, hangkártyán keresztül hozzá tud csatlakoztatni egy laptophoz, és egy letölthető oszcilloszkóp szoftverrel megjeleníthető a káosz. Az eszköz oktatási célra készült, ami a publikációkban és tőlünk közvetlenül ma is elérhető. A világ különböző helyeiről rendelték már meg, lényegében a postaköltség áráért.

Chua áramkör, amivel demonstrálható a káosz jelensége. Nagyon egyszerűen össze lehet rakni, hangkártyán keresztül kapcsolódik egy laptop­hoz, melyen a megjelenítés történik.

A szoftveres oszcilloszkóp a káosz jelenségét mutatja

Az Egyesült Államok, Európa, Új-Zéland és Dél-Korea mellett Indiába és Dél-Amerikába is küldtünk már belőle.

A Chua’s Kit nemzetközi körképe. A jelölések mutatják a káosz jelenségét demonstráló áramkör felhasználásának helyeit.

Egy másik érdekes feladat a grafikai processzor (GPU) programozása, mert ha valaki hatékony programot szeretne írni erre a rendszerre, akkor ismernie kell a processzor belső felépítését.

Azt gondoltuk, hogy lehetne hozzá olyan fordítóprogramot készíteni, amely a fejlesztők feladatait részben átvenné. Néhány olyan szoftvert fejlesztettünk, ami másnak a világon nem sikerült, és ami később bekerült GPU programozásként az oktatásba. A Karon a legkülönlegesebb terület a bionika, és amióta ez a szak elindult, a laborban sokkal több a biológiai és orvosi témájú projekt. Például a szenzor, amit a lépegető robot talpára fejlesztettünk, olyan érzékeny, hogy képes az emberi pulzusgörbét megjeleníteni anélkül, hogy az érbe kanült vezetnénk. Az Érsebészeti Klinikával dolgozunk ennek a mérési módszernek a fejlesztésén. Aztán ilyen az endoszkópos vizsgálat vagy a fogbe­ültetés robotika segítségével is. Az egyetemen az oktatás és a kutatás szerencsére egyensúlyban van, nagy szabadságot élvezünk ezen a téren. Sok tervem van még, ez az, ami inspirál.•