2011. július: nanotechnológia, jegyzet, portré, tudomány, egyetem, biotechnológia, innováció, disszemináció, zöldkörnyezet, megújuló energia, hulladékgazdálkodás, paragrafus
2011. július 8.

Szerző:
Ötvös Zoltán

A legfiatalabb Nobel-díjas

Konsztantyin Novoszelov orosz származású, jelenleg Nagy-Britanniában dolgozó kutató tavaly nyerte el a fizikai Nobel-díjat kollégájával, Andrej Geimmel együtt. Az egyetlen atomvastagságú grafitréteget előállító páros fiatalabb tagja, a mindössze 37 esztendős Novoszelov az Európai Kutatási Tanács június végi tanácskozására érkezett Budapestre — a tanácskozás szünetében adott interjút az Innotéka tudósítójának.


Konsztantyin Novoszelov

A tudományos közvélemény szerint a mesterséges megtermékenyítésben meghatározó szerepet játszó Robert Geoffrey Edwards jóval korábban megkaphatta volna az orvosi Nobel-díjat, ám azt tavaly nyerte el. Ugyancsak tavaly kapott Ön is Nobel-díjat a grafénért. Olyan anyagért, amelynek a létezéséről egy évtizede legfeljebb feltevéseink voltak, ma pedig az egyik legszebb jövő előtt álló anyagként emlegetik. Van-e optimális ideje a Nobel-díj odaítélésének?
– Nem az én feladatom annak eldöntése, hogy egy tudományos felfedezés mikor érett meg egy elismerésre. A mi esetünk annyiban érdekes, hogy a grafént 2004-ben fedeztük fel, és hat évvel később ezt a munkát Nobel-díjjal ismerték el. Három évvel ezelőtt már hallani lehetett olyan híreket, hogy esélyesek vagyunk. Akkor eldöntöttem, hogy nem figyelek az ezzel kapcsolatos hírekre. Próbáltam kizárni ezeket a jelzéseket, nem erre gondolni, hanem dolgozni tovább. Normális mederben akartam tartani az életemet.
Mikor és miért kezdett el foglalkozni a grafénnal? Ez a téma az Ön választása volt, vagy Nobel-díjas társáé, Andrej Geim professzoré, aki PhD-ta­nulmányai alatt a témavezetője volt?
– Új ötletek után kutatva a laboratóriumunkban igyekeztünk különféle kísérleteket is folytatni. Volt, ami sikeresnek tűnt, de volt, ami egyértelműen kudarcnak bizonyult. Így vetődött fel bennünk egy alkalommal valamilyen fémen alapuló tranzisztor előállítása. Több sikertelen próbálkozás után választásunk a grafitra esett, amiből sikerült előállítanunk az egyetlen atom vastagságú grafitréteget, azaz a grafént. A grafén előállításánál alkalmazott ragasztószalagos „cselt” – így sikerült egyetlen grafitréteget letépni – a kollégáktól lestük el. Az egyik kolléga történetesen egy magyar, a Nijmegeni Egyetemen dolgozó Csonka Szabolcs volt, de másutt is dolgoztam már honfitársaival, például a jelenleg a budapesti Műegyetemen oktató Simon Ferenccel.
Miért hagyta el Oroszországot, és lát-e esélyt arra, hogy visszatér még oda kutatóként? Egyáltalán, mi a véleménye az agyelszívásnak nevezett folyamatról, ami miatt Közép- és Kelet-Európában a tudománypolitikusok berzenkedni szoktak?
– Természetesnek tartom, hogy egy kutató különböző helyeken képezi magát. Így tettem én is. Számomra magától értetődő volt, hogy külföldön is dolgozzak, ami nagyon hasznos volt és most is az. A PhD-fokozatomat Hollandiában szereztem, abban az országban, ahol külön alap segíti a fiatal kutatójelölteket, hogy valamelyik másik országban folytassanak tanulmányokat – majd jöjjenek vissza az országba. Oroszországgal az a probléma, hogy kevés tehetséges ember akar ott kutatni, az okokat azonban nem nekem kell megnevezni.
Miért volt fontos Önnek az Európai Kutatási Tanács támogatási díjának elnyerése?
– A grantrendszert óriási segítségnek tartom a kutatók számára, hiszen az ötéves támogatás lehetővé teszi, hogy hosszú távú kísérletekbe fogjanak, és ne kelljen folyton újabb és újabb pályázati lehetőségeket keresni. Megteremti az anyagi biztonságot, garantálja a kutatói szabadságot, azaz kiszámítható körülményeket biztosít. Minden nyertes a kutatására koncentrálhat. Ez a legfőbb értéke ennek a rendszernek.
Biró László Péter grafénkutató elképzelhetőnek tartja, hogy a szilíciumkorszakot a grafénkorszak követi. Egyetért ezzel a jövőképpel?
– A grafén izgalmas fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. Különleges tulajdonságai okán sokrétűen alkalmazhatjuk. Ígéretes hasznosulási területe lehet a nanoelektronika, ahol a szilíciumalapú tranzisztorokat válthatja fel. Mivel igen vékony, átlátszó, ugyanakkor szilárd anyagról van szó, folyékonykristályos kijelzők bevonására is alkalmazható. Ugyanakkor egy atom vastagságú réteget nemcsak grafitból lehet előállítani, hanem sok más anyagból is. Nem hiszem, hogy a grafén az egyetlen anyag, amelyik felválthatja a szilíciumot.
Harminchét évesen, Nobel-díjasként, mégis csak a pályája elején lévő kutatónak számít. Megváltozott az élete a díj elnyerése óta?
– Annyiban igen, hogy sokkal több a kötelezettségem. A díj odaítélése azonban nem változtatta meg az életemet. Most is a Manchesteri Egyetemen dolgozom, ugyanabba a laboratóriumba járok kísérletezni, mint korábban. Jelenleg új, előre megtervezett tulajdonságokkal rendelkező anyagok előállításával kísérletezünk.•

Konsztantyin Szergejevics Novoszelov 1974-ben született az oroszországi Nyizsnyij Tagilban. 1997-ben kitüntetéssel diplomázott nanoelektronikai szakon a Moszkvai Fizikai és Műszaki Egyetemen. Két éven át az Orosz Tudományos Akadémia Mikroelektronikai Kutatóintézetében dolgozott. 1999 és 2001 között a hollandiai Nijmegeni Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait, témavezetője Andrej Geim volt. 2001-től a Manchesteri Egyetemen dolgozik, ahol 2004-ben Geimmel közösen felfedezte a grafént. Közel száz publikációja van, ebből kilenc a Nature és Science folyóiratban jelent meg. 2007-ben európai Nicholas Kurti-díjjal ismerték el tevékenységét, egy évvel később Geimmel közösen EuroPhysics díj­ban ré­szesült. A fizikai Nobel-díjat tavaly nyerte el Andrej Geimmel.
 
Innotéka