Forrás: freepik.com

Miért érdekes az Ön számára a kutyák viselkedése?

– Szerintem a kutya nem érdekes kevésbé, mint az ember, és ugyan­azokkal a mód­szerekkel kutathatók a biológiai jellegzetességei, mint az ember tulajdonságai. Sok más állattal szemben ráadásul erről a fajról elmondható, hogy a mi kultúr­körünkben nagyon értékes élőlénynek tekintik. Sok ember él közöttünk, akinek érzelmileg nagyon sokat jelentenek a kutyák. Erre utal az is, hogy rendkívül elterjedtek: Magyar­országon a felnőttek harmada olyan háztartásban él, ahol van kutya. A kutyát tartók közül igen sokan, a nagy többség család­tagnak tekinti az állatot. Olyannyira igaz ez, hogy

a gazdák egytizede azt is bevallja, hogy számára a kutya mindenkinél fontosabb.

Ez az oka annak, hogy a kutyával foglalkozó kutatások értékesek és figyelemre méltók.

Akik azt vallják, hogy mindenkinél fontosabb számukra a kutya, egyedül élnek, vagy van családjuk?

– Érdekes módon, olyanok is vannak közöttük, akiknek van családjuk és gyerekük is.

Alapvetően miért tartanak az emberek kutyát? Miért fontos a számukra, hogy egy állattal éljenek egy háztartásban? A kutya csupán társállat a számukra, vagy gyermeki státuszt foglal el a szemükben?

– Fontos tudnunk, hogy a világon élő kutyák nagy része, hetven vagy akár nyolcvan százalékuk nem társállat. A Földön összesen 800 millió kutya élhet, és a többségüknek nincs gazdája, úgymond kóbor vagy páriakutya. De azokat a kutyákat is, amelyeknek van gazdájuk, számos különböző okból tarthatják, és eltérő funkciót tölthetnek be az ember mellett. Nyilván ma is sokan tartanak kutyát házőrzési céllal, de kétségtelenül terjed az érzelmi okokból fakadó kutyatartás. Ha megkérdezzük ezeket a kutyatulajdonosokat arról, hogy mi a legfontosabb dolog, amit a kutyától kapnak, és ami örömet jelent nekik, akkor alapvetően két dolgot említenek. Az egyik a feltétlen szeretet, aminek a fontosságát szinte minden kutyatartó maximálisra értékeli, a másik pedig a fizikai kontaktus. Vagyis a kutyával sok esetben olyan érzelmi kapcsolat jön létre, ami ráadásul viszonylag intim, hiszen sok fizikai kontaktust is tartalmaz.

A kutyától sokan olyasmit kapnak, amihez talán az emberi kapcsolataikban nem jutnak hozzá.

Kutyatrendek

Hogyan lehet vizsgálni a kutya családban betöltött státuszát, funkcióját?

– A kutyával kapcsolatos vizsgálatoknak is nagy előnyük, hogy a vizsgált kapcsolat egyik részese az ember, akit meg lehet kérdezni a gondolatairól és érzéseiről. Mi is ezt tesszük: számos kutatásunkban teszünk fel kérdőívek segítségével kérdéseket a gazdáknak, akiknek például arra kell válaszolniuk, hogy mennyire értenek egyet azzal, hogy a kutyák „szőrös gyerekek”. De természetesen a tartási körülményekből is következtethetünk a kutya státuszára. Ha a kutyát láncon tartják az udvaron, akkor sokkal kevésbé hihető, hogy őt gyereknek tekintenék. Ez utóbbi megközelítés egyelőre az első tapogatózó lépéseknél tart az ELTE Etológia Tanszék kutatásaiban, ma még nagyrészt az emberek véleményére kérdezünk rá.

A kutyatulajdonosok elmondása szerint a két legfontosabb dolog, amit a kutyától kapnak, és ami örömet jelent nekik, a feltétlen szeretet, aminek a fontosságát szinte minden kutyatartó maximálisra értékeli, valamint a fizikai kontaktus. (Forrás: freepik.com)

A kutyatartás mennyire függ a gazda egyéniségétől? Rokonítható-e a tartott kutya fajtája és jellegzetességei a tulajdonos természetével?

– Ennek megválaszolásához első lépésként kategorizálni kellene az embereket, ami nem egyszerű. Van néhány publikáció arról, hogy például azok, akik gyakran kerülnek összetűzésbe a törvénnyel, gyakrabban tartanak bulltípusú kutyákat. Azt is látjuk a saját kutatásainkból, hogy azok az emberek, akik érzelmileg jobban kötődnek a kutyájukhoz, gyakrabban adnak neki embernevet a klasszikus állatnevekkel szemben. Az utóbbi időszakban egyre csökken a kutyák átlagos testmérete, és rövidül a fejformájuk is. Ez megint csak arra utal, hogy változóban van a kutyák ember melletti funkciója, és egyre többen tartanak kutyát azért, hogy kis méretű társállat legyen mellettük. Az ilyen kutyák sok szempontból hasonlítanak a kisgyerekekhez: ölbe lehet őket venni, és simogatni lehet őket.

Jelenleg Magyarországon és az Egyesült Államokban is a francia buldog a legelterjedtebb fajta,

ez szintén megfelel a kis testméretű és rövid fejű kutyák dominálta trendeknek. A nagy kereslet miatt a francia buldog státuszszimbólummá vált: nagyon drága, sok híresség tart ilyen kutyát. Vagyis a fajtaválasztást erősen befolyásolják az aktuális trendek és a divat is.

Van-e valós viselkedésbeli különbség a kutyák között a testméretüktől függően?

– Valóban másképpen viselkednek a kis testméretű kutyák. Sokkal gyakoribb náluk az agresszió és sok más viselkedési probléma is. Azt azonban nem tudjuk, hogy ez a kiskutyák agresszív viselkedésre irányuló speciális genetikai hajlamából fakad-e. Annak van nagyobb esélye, hogy a kis testméret miatt az emberek nem fordítanak elegendő erőfeszítést a kutya megfelelő nevelésére. Sokan úgy gondolkodnak, hogy a kis kutyák nem veszélyesek, nem kell tartani a harapásuktól, ezért náluk tolerálható a rossz viselkedés, és nem kell tenni ellene semmit. Vagyis a kis méretű kutyákat érintő viselkedési problémák a gazdák eltérő hozzáállásából is adódhatnak.

Az emberek többsége valószínűleg a kifinomult szaglást emeli ki, ha a kutyák egy különleges képességét kell megnevezni. De mennyire különleges valójában a kutyák szaglása a többi hasonló állatfajhoz képest?

– Ez azért nehéz kérdés, mert meglepően kevés ismeretünk van a különböző állatfajok szaglási képességeivel kapcsolatban. Más állatok szaglásáról alig vannak adatok, de még a kutyák szaglásáról is meglehetősen szerény a tudásunk. A józan ész alapján azt kell feltételeznünk, hogy a kutyák szaglása nem különleges a hasonló fajokhoz képest. A kutyák szaglásának jelentősége azért emelkedik ki mégis az állatok hasonló képességei közül, mert az ember munkába tudja állítani e viselkedési jellegzetességet, hiszen a kutya nagyon jól képezhető, és szívesen együttműködik az emberrel. Hajlandó az ember kedvéért dolgozni, akár a szaglását használva is. De vannak más állatok is, amelyek szaglását használjuk. Óriás­patkányokat tréningeznek például a robbanószerek kiszagolá­sára, mert e faj szaglása is egészen kitűnő. Vannak kutatások, amelyekben rovarokat próbálnak különböző szagok elkülöníté­sére tanítani. Vagyis sok kitűnő szaglással rendelkező állatfaj létezik, de közülük egyértelműen a kutya a legkönnyebben hozzá­férhető és a legkönnyebben képezhető.

Civilizációs kutyabetegségek

A kutya ember melletti életmódja egyértelműen megváltoztatta a viselkedését. De vajon az egyéb biológiai jellegzetességei is megváltoztak eközben? Az embernél a modern életmódot okolják számos civilizációs betegség terjedéséért, a diabétesztől a szív­betegsége­ken keresztül az allergiáig. A kutyáknál is megfigyelhető ez a trend?

– A kutyáknak is vannak civilizációs betegségeik. Ez is nagyon érdekessé teszi őket, hiszen ebben is nagyon hasonlítanak az emberre. Az az életmód, amely az emberben is sokszor (mentális, azaz a testi egészségre gyakorolt) stresszt vált ki, és tartós stresszállapothoz vezet, a kutyáknál is ugyanígy működik – részben ez az oka a gyakori viselkedési problé­mák­nak. Nagy különbségek lelhetők fel a különböző fajták egész­ségi állapota között. A korábban már említett, manapság hallatlanul népszerű francia buldog például rendkívül sok betegséggel küzd, amelyek jelentős része vele­született. Ennek oka részben a jópofá­nak tartott küllemre irányuló tenyésztés: a pofájuk sok emberben a kisbabák arcát idézi fel. Az orruk a tenyésztés során megrövidült, ami már gátolja a légzést. A száj­üreg és a fogazat alakjának, méretének módosulása emésztő­rendszeri problémákat okozhat, sokat szenvednek szem­betegségektől és bőr­problémáktól. Ezt a jelenséget is nevezhetjük a kutyák civilizációs betegségének, hiszen ezeknek a betegségek­nek a gyakorivá válásában egyértelmű az emberi kultúra és az emberi preferencia hatása. Ennek árát ezek a kutyák az egészségük­kel fizetik meg. E fajta várható élettartama 4,5 év, miközben a kutyáké általában 13 év.

A kutyáknak vannak civilizációs betegségeik. A francia buldognál például a jópofának tartott küllemre irányuló tenyésztés, mely sok emberben a kisbabák arcát idézi fel. Az orruk megrövidült, de ez már gátolja a légzést, a szájüreg és a fogazat alakjának, méretének módosulása emésztőrendszeri problémákat okozhat, és sokat szenvednek szembetegségektől és bőrproblémáktól is. (Forrás: freepik.com)

Ez drámai különbség.

– Valóban. Az átlagot erősen rontja a születéskor elvesztett kis­kutyák jelentős száma, vagyis a 4,5 éves átlag nem azt jelenti, hogy a legtöbb kutya 4,5 évesen pusztul el. Ugyanakkor kétségtelen, hogy számos francia buldog nem éli meg a felnőttkort, mert olyan súlyos betegségekkel születik. Szinte minden francia buldog mesterséges meg­termékenyí­tés után, császár­metszéssel jön a világra a medencéjük és a fejformájuk miatt. Emberi, állat­orvosi segítség nélkül ez a fajta gyakorlatilag nem is létezhetne.

Hogyan kell értékelnünk azt a tenyésztési gyakorlatot, amely tudatosan az efféle testalkatú kutyák kialakítását célozza, és olyan kutyákat hoz létre, amelyek tudottan szá­mos egészségi problémával fognak küzdeni, és átlagosan rövidebb ideig élnek a kutyák átlagos élet­tartamánál? Ez csak egyike a fogyasztói igényeket kielégítő szolgáltatásoknak, vagy etikátlan, elítélendő, esetleg betiltandó gyakorlat?

– Erre azért nehéz válaszolni, mert előzetesen társadalmi konszenzust kellene kialakítanunk arról, hogy mit gondolunk etikusnak. Folyamatos a társadalmi vita arról, hogy milyen életet kellene az állatoknak biztosítanunk, ahogy arról sincs köz­megegyezés, hogy az embereket milyen élet illeti meg. De természetesen van dolguk az etológusok­nak e kérdés vizsgálatá­ban, és a lehetséges válaszok meg­találásában. Hiszen mi vagyunk a legjobb helyzetben ahhoz, hogy meg­találjuk az állatok jól­létének meg­állapítására leginkább alkalmas mérő­­számokat. Általánosságban arról van társadalmi konszenzus, hogy nem jó betegen élni, nem jó levegőért küszködni, ahogy az sem jó, ha egy lényt nem lehet melegben a sza­badba vinni, mert képtelen hűteni magát – ezek pedig mind a francia buldogok és sok más hasonló fajta életének velejárói. Ha felvetjük ezeket a jelenségeket, szinte minden ember elítélően nyilatkozik róluk, a probléma inkább az információ­hiányból fakad: sokan nincsenek tudatában, hogy a „legcukibbnak” tartott kutyafajták szenvednek. Általános e jelenségek normalizálása az érintett fajták tulajdonosai körében. Amikor hallják a kutyát hörögni, arról azt gondolják, hogy ugyanolyan természetes jellegzetes­sége a fajtának, mint hogy a tacskónak rövid a lába. Sőt, talán a hörgést még aranyosnak is tartják. Egyszerűen

tájékoztatni kellene az embereket, hogy a hörgés a légzési nehézségek jele,

és amikor egy élőlény nem képes rendesen levegőt venni, az egyáltalán nem cuki, és nem szabadna elfogadnunk, hogy ez egy egész fajta­csoport általános jellegzetessége.

Nem ismerte a pórázt

A kutyát tartókat számos kérdés élesen megosztja. Az egyik ilyen éppen a rövid pofájú fajták szenvedését érinti. De ugyanilyen heves indulatokat vált ki az, hogy mi jobb a kutyának: ha az udvaron él, és úgymond szabad levegőn van, vagy ha a lakásban tartják, és bár korlátozott a mozgástere, de folyamatosan az ember közelében lehet. Tudományos szempontból igazságot lehet ebben tenni?

– Ha megpróbáljuk elképzelni a „tipikus” kutyát, vagyis minden fajtát össze­öntünk egyetlen állatba, akkor bizton állíthatjuk, hogy a kutya nagyon mozgás­igényes faj, amelynek naponta sok kilométer mozgásra lenne szüksége. Emellett azonban társas faj is, így igényli, hogy gyakran kapcsolatba léphessen számos emberrel és sok más kutyával is. Ahogy a külön­böző emberek számára is mást és mást jelenthet az ideális élet, úgy a kutyák is eltérő élet­körülménye­ket tarthatnak a maguk számára optimálisnak. A kutya szocializációja során valójában a környezeté­hez igyekszünk őt szoktatni. A kutyában az is csodálatos, hogy számtalan­féle környezethez hozzá lehet szoktatni. Ha egy kutya nem küzd viselkedési és egészségi problémákkal, sokat tud játszani, és a laikusok számára is vidámnak tűnik, akkor biztosan nem kell aggódnunk a jólléte felől. Ám egy biológus ismeri a farkasok életét, és tudja, hogy a kutya esetében egy alig húszezer éves fajról beszélünk, amely a történeté­nek nagy részében teljesen szabadon élt, és nem ismerte a pórázt. A kutya sok ezer éven keresztül szabadon dönthetett a mozgásáról, gyakorlatilag akkor és oda ment, ahová akart, nem volt korlátozva. Ha evolúciós szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor egyértelmű, hogy egy ilyen fajnál az ideális állapot a nagy mozgás­szabadság. De a kutya olyannyira alkalmazkodó­képes, hogy a városi körülmények között is lehetséges jó életet biztosítani a számára.

Kijelenthetjük, hogy a kutyánál nincs az emberhez jobban alkalmazkodott állat? Persze, ha a rovarokat és élősködőket nem számítjuk.

– Bátran kijelenthetjük, hogy

a kutya az ember melletti élethez leginkább adaptálódott társállat.

Bár az emberek a macskákat is nagyon szeretik. Amikor reprezentatív kutatást végeztünk a társállatokkal kapcsolatos attitűdökről, számomra kissé meglepő módon az derült ki, hogy az emberek a macskákkal is igen erős érzelmi kapcsolatot alakítanak ki, és nem volt különbség a kutyák és a macskák között e tekintetben. Ugyanakkor a két faj viselkedése mégiscsak jelentősen különbözik egymástól. Elég csak arra gondolnunk, hogy a macskát nem igazán lehet sétáltatni, sokkal félénkebb, bizalmatlanabb faj. Emiatt a macska sok szempontból korlátozottabb élményforrást jelent az ember számára, mint a kutya. A macskák alapvetően sokkal kevésbé taníthatók, irányíthatók, és kevésbé hajlandók alkalmazkodni az emberhez, mint a kutyák.

Az utóbbi években sokat foglalkozik a kutyák öregedésének kutatásával. Miért érdekes ez a jelenség tudományos szempontból?

– Azért, mert a kutyák öregedése feleltethető meg legjobban a kínálkozó sok más faj közül az ember öregedé­sének. Ennek egyik oka, hogy – az emberhez hasonlóan – a kutyáknál is spontán meg­jelenik az időskori kognitív hanyatlás, miközben e változás sok laboratóriumi fajnál nem tapasztalható. A kutya kognitív szempontból is közel áll az emberhez, és ember­közeli életmódja miatt ugyanazok a környezeti tényezők hatnak rá. Az sem el­hanyagol­ható szempont, hogy a kutyák hozzá­férhetők a vizsgálatok számára, és a társadalmat érdeklik a vele kapcsolatos felfedezések, így sokszor könnyű alanyokat találni a kísérleteinkhez.

A kutyák hasonlóképpen öregednek, mint az ember?

– Az öregedő kutya szervezetében, így az agyában is hasonló folyamatok zajlanak le, mint az öregedő emberben, ezért e téma sokszor ráébreszti az embereket a saját öregedésükre. Minthogy a kutyák rövidebb ideig élnek, az öregedési folyamatok gyorsítottan jelentkeznek náluk. Még az egészsége­sen öregedő kutyáknál is meg­figyelhető az aktivitás csökkenése és a tanulási képesség romlása, de ez a minden­napi működésüket nem akadályozza. A kóros kognitív hanyatlás esetén a kutyák is hasonló tüneteket produkálnak, mint a demens emberek. Súlyossá válnak a memória­problémák, elveszítik a tájékozó­dási képességüket, nem ismerik meg az ismerőseiket, felborul az alvás-ébrenlét ciklusuk, szoba­tisztasági problémák jelentkeznek, és sokszor láthatóan úrrá lesz rajtuk a szorongás, hiszen nem értik, hogy hol vannak, és mi történik velük. Ha az ő reakcióikat, viselkedé­süket, agy­működésüket, esetleg genetikai jellegzetes­ségeiket vizsgáljuk, abból az ember­nél tapasztalható hasonló egészségi jelenségek hát­terére is következtethetünk.•

Címlapkép forrása: freepik.com