Mindenekelőtt érdemes tisztában lenni azzal, hogy a szabadalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a magánhasználat céljából végzett cselekményekre, a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre, valamint a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre. Röviden az ezt jelenti, hogy mindaddig, amíg egy szabadalommal védett terméket vagy technológiai folyamatot magába foglaló műszaki megoldás nem lép ki a piacra, a hasznosításhoz a szabadalmastól nem kell engedélyt kérni, illetve ilyen felhasználást a szabadalmas sem korlátozhat.

Aki a szabadalom elsőbbségi napja előtt kezdte meg a – másik találmánytól függetlenül – saját maga által kifejlesztett vagy létrehozott, de azonos műszaki tartalmú találmány tárgyának jóhiszemű és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát belföldön, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett, azt úgynevezett előhasználati jog illeti meg. Az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg bizonyításra nem kerül, hogy az általa hasznosított megoldás kifejezetten azon az innovatív munkafolyamaton alapul, amellyel a szabadalommal védett találmányt megalkották, vagyis hogy a találmány nem (vagy nem csak) a saját szellemi alkotása. Az előhasználóval szemben a szabadalmi oltalom az előállításnak, a használatnak, illetve az előkészületnek a szabadalom elsőbbségi napján fennálló mértékéig hatálytalan.

Hasonló módon úgynevezett továbbhasználati jog illeti meg azt, aki a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. Ebben az esetben a független feltalálás már nem feltétel.

Egy szabadalommal védett megoldás a szabadalmas engedélye nélkül abban az esetben is jogszerűen hasznosítható, ha azt az illetékes bíróság kényszerengedély formájában engedélyezte számára. Amennyiben a szabadalmas a bejelentési naptól számított négy éven belül vagy a szabadalom megadásától számított három éven belül (amelyik később jár le) a találmányt a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, akkor a kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas a mulasztását igazolja.
Megjegyezzük, hogy kényszerengedély nemcsak a hasznosítás elmaradása esetén, hanem szabadalmak függősége miatt is kiadható, ez azonban már a jogszerzéssel összefüggő aspektus, aminek részleteire ezúttal nem térünk ki.

Annak a belföldi kérelmezőnek, aki kényszerengedély megszerzése céljából bírósághoz fordul, bizonyítania kell, hogy a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja. Kényszerengedély azonban csak a túlnyomórészt belföldi kereslet kielégítéséhez szükséges hasznosításra adható, e tekintetben a külföldi piacszerzés vagy már meglévő jelentős külföldi piaci részesedés tehát kis súllyal esik latba. A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát, valamint egyéb korlátait mindezek figyelembevételével a bíróság állapítja meg.

Bár a kényszerengedély a törvény által szavatolt jog, azonban nem jelent ingyenességet! A kényszerengedélyért a szabadalmasnak ugyanis megfelelő díj jár, amelynek arányosnak kell lennie a kényszerengedély gazdasági értékével és a használat volumenével. A szabadalmasnak és a kényszerengedély birtokosának meg kell egyeznie a díj mértékében, ami gyakran megfelel az adott műszaki területen szokásosnak tartott licencdíjjal. Megegyezés hiányában a szabadalmasnak járó díjat a bíróság állapítja meg.•