Komplex rehabilitáció a Velencei-tónál

Jövő nyárra alaposan átalakul a Velencei-tó – tizennégy milliárd forintból megújítják a part menti védműveket, javítják a víz áramlását, jelentős mennyiségű iszapot emelnek ki, illetve a halak szaporodását segítő helyeket létesítenek. Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője ismertette a részleteket.


Mederkotrás Agárdon, a Mohosz-kikötőnél

A mindössze 10-12 ezer éves Velencei-tó újkori történelmének egyik legfontosabb eseménye az 1863-as nagy vasútépítés volt, amikor a tavat és az attól délre eső hatalmas nádast kettészelte a sínpálya. A nádas lassan feltöltődött, a tavat ellenben lassan felfedezte a nagyközönség, Gárdonyban például 1907-ben jelent meg az első fürdővendég.
Egy 1914-es beszámoló szerint két forrás táplálta az állóvizet. Az onnan nyert iszappal kezelték a székesfehérvári betegeket, illetve az iszap gyógyító erejével magyarázták, hogy a Velencei-tavi halászok nem voltak reumások. 1914-ben jelölték ki a fürdésre alkalmas déli és keleti, valamint a fürdésre alkalmatlan északi régiót. 1920-tól egyre több „kisember” járt le a fővárosból a könnyen elérhető és olcsó fürdőhelyre. „1935-re elkészült a balatoni út, megindult az autós forgalom. Egyre többen érkeztek, de az alapelv akkor az volt, hogy nem a tavat alakították az emberhez, hanem az ember igényeit igazították a tó adottságaihoz. Nem kotorták ki például a partközeli medret, hogy hamar mélyüljön a víz, hanem hosszú stégeket építettek, amelyeknek a végéről kellő mélységű vízbe ereszkedhetett a fürdőző. A tó felületének kétharmadát akkor nádas borította, a parton elvétve épült védmű” – mondta Csonki István igazgató.

Rézsűs partvédmű építése a Hidro teleptől nyugatra
Rézsűs partvédmű építése a Drótszamár kemping előtt

1962-ben új korszak kezdődött. A nyugati, északi részen a természetvédelmi szempontok voltak az elsődlegesek, az üdülés a déli és a keleti részre korlátozódott. A fürdőzők érdekeit szolgálta a partvédő művek kiépítése, illetve a nádasok megritkítása. Hamarosan megjelentek a horgászok, fellendült a vízi élet – utóbbi miatt fejlesztették a kikötőket. A tóból jelentős részt feltöltöttek: ahol a századelőn sekély vízben lehetett pancsolni, ott most utcák, házak és kertek vannak. 1987-ig több mint 17 kilométer hosszú partfal épült, illetve tízmillió köb­méternyi iszapot termeltek ki a tóból. Ennek az időszaknak az eredménye két mesterséges sziget kialakítása: a Cserepes-szigeté és a Velencei-szigeté. Összességében 1987-re a nádasok kiterjedését meghaladta a nyílt vízfelület területe.

Hidro telep, függőleges partvédmű építése
Csontréti-patak, mederburkolás

A tó fejlődése azóta töretlen. Egyre több a nyaraló, illetve mind több a tó körül tartósan letelepülő ember. Gyönyörű sétányok, szoborparkok, bicikliutak találhatók a szinte teljes egészében körbejárható vízfelület körül. Az igényes nyaralók mellett azonban nagyon sok a lerobbant szocreál épület. Hasonló mondható el a 40-50 éve épült part menti védművekről is, illetve a csónakkikötők környezete is elhanyagolt. A sok horgász és látogató nagy mennyiségű szerves anyaggal terheli meg ezeket a helyeket, és ez nyaranta jelentős algaképződést okoz. A tavat tápláló Császár-víz és a leeresztő Dinnyés–Kajtori-csatorna egyaránt a tó nyugati oldalán, egymás alatt található, ezért a keleti medence szikes vize csak korlátozottan tud cserélődni, azaz a terület gyakorlatilag lefolyástalan. Valamit tehát tenni kell a tóval. A szakemberek komplex tervvel álltak elő, ami a települések vízügyi gondjainak megoldása mellett a két víztározó korszerűsítését és a tó turisztikai célú fejlesztését egyaránt magába foglalta – a végösszeg 30 milliárd forint lett. Megfelelő források híján ebből végül 14 milliárd forintos fejlesztés valósult meg, ami kizárólag a tó közvetlen fejlesztését segíti.

Vendégmólók bontása a velencei csónakkikötőben

A Velencei-tavi partfal komplex fenntartható rehabilitációja – KEHOP-1.3.0-15-2016-00015 azonosító jelű, 2016 óta futó fejlesztés része az északi partról érkező kisebb vízfolyások által szállított nagy mennyiségű hordalék megfogása. Medret szélesítettek, olyan helyet alakítottak ki, ahonnan ki tudják termelni a felesleges anyagot. A befolyó vízfolyások öbleiben és a nádasok közötti csatornákban kialakult iszapfelhalmozódások jelentős mennyiségű szerves anyagot, nitrogént és foszfort tartalmaznak. „A náddal borított részeken a víz áramlását segítő öbölkotrásokat végzünk, a kiemelt iszapból madárfészkelő helyeket alakítunk ki, illetve a csónakkikötők medréből is eltávolítjuk a felesleges anyagot. A leglátványosabb fejlesztés azonban a partfal-rekonstrukció. Nem lesz hosszabb a kiépített rész, sőt, egyes helyeken elbontjuk a betonelemeket” – tájékoztatott Csonki István.

Hordalékfogó tározó rekonstrukciója

A Velencei-tavon az elmúlt évtizedek során a halak ívására alkalmas partszakaszok szinte teljesen megszűntek, így fokozott figyelmet kell fordítani a még ívásra alkalmas partszakaszok megóvására. Ezt a célt szolgálja a még kiépítetlen partfalú szakaszokon hat természetes ívóhely és két fenntartható elven működő halbölcső kialakítása. Az ívóhelyek és halbölcsők kialakításával a halak szaporodásukhoz természetközeli élőhelyet találnak, a sekély víz és vízpart számos élőlénynek nyújt majd táplálkozó- és szaporodóhelyet. A koncepciót a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) munkatársai dolgozták ki, de támogatás híján az elképzelésből nem lett semmi. Ezt a programot emelték be a vízügyesek; az ívóhelyek és a halbölcsők működtetését a jövő­ben a Mohosz végzi. A halakon kívül a vízügyi szakemberek a természetvédőkkel együtt különös figyelmet fordítanak a tengermelléki káka nevű növényfaj védelmére. A vörös könyves, azaz veszélyeztetett növényfaj példányai Európában itt élnek a legnagyobb számban. Csonki István szerint ökoturisztikai kuriózum, amelyet védeni kell, de egyúttal be is kell mutatni.

Mederkotrás hidromechanizációval – Velence, Alapítványi kikötő

A projekt fedezetét a Kohéziós Alap és a Magyar Állam társfinanszírozással biztosítja, kedvezményezettje az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kon­zorciuma. Jelenleg a tervezett fejlesztések felénél tartanak, a várható befejezés 2021 nyara. Ám a munka azután sem áll le. A tervek között szerepel a tó medrének kikotrása, a vízparti települések vízrendszerének fejlesztése, a csapadékvíz-elvezető háló­zat kiépítése. A cél, hogy a 21. századi igényeknek megfelelő víz­felület legyen a Velencei-tó, ahol a turizmus és a természetvédelem egymás mellett, zavartalanul létezik.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka