Fák, füves puszták
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) és a HUN-REN‒DE Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport munkatársai a közelmúltban az Erdős László és kutatótársai által 2018-ban a növényzet, a domborzat és az éghajlat alapján körvonalazott zóna kiterjedését vizsgálták meg a makroklíma szempontjából. A Scientific Reports folyóirat közölte a kutatást ismertető tanulmányukat, melynek egyik legfontosabb megállapítása, hogy öt régióra bontva érdemes tanulmányozni az erdős sztyeppek 9000 kilométer hosszú, mind éghajlati, mind növényzeti szempontból változatos zónáját, mivel így lényegesen részletesebb képet lehet kapni az elterjedését meghatározó környezeti tényezőkről.
Az öt vizsgált erdőssztyepp-régió: a délkelet-európai, a kelet-európai, a nyugatszibériai, a belső-ázsiai és a távol-keleti. (Forrás: HUN-REN)A teljes jelentés itt érhető el.
A kutatók tudományos közlemények, külföldi terepi szakemberek és térképes források alapján jelölték ki azt a területet, ahol potenciálisan erdős sztyepp fordulna elő, ha nem használná az ember, s mivel a zónának és régióinak lehatárolása bizonytalan, úgy gondolták, érdemes lenne statisztikai módszerekkel megvizsgálni, hol mennyire támasztja alá azt a nagy léptékű éghajlat, vagyis a makroklíma. Két módszerre esett a kutatók választása: a prediktív elterjedésmodellezésre, amellyel azt vizsgálták, hogy hol tűnik túl optimistának a lehatárolás, és hol lehetne megnövelni a potenciális elterjedési területet. A másik módszer a hierarchikus klaszterezés, ennek segítségével – csak az éghajlat figyelembevételével – alegységekre osztották az erdőssztyepp-zónát. A kutatók, természetesen, nemcsak egyezésekkel, hanem eltérésekkel is szembesültek, amelyek rámutattak a régióhatárok pontatlanságára vagy azokra a helyzetekre, amikor nem a makroklíma az egyetlen, ami az erdős sztyepp előfordulását meghatározza.•
Címlapkép forrása: HUN-REN
