2020. november 13.

Szerző:
Bellaagh Mátyás környezetvédelmi vezető

Építőipari cégek felelőssége és lehetőségei az iparág fenntarthatóságában

Ma már senki sem lepődik meg azon, ha egy építőipari szakmai fórumon is elhangzik a fenntarthatóság fogalma. Eleinte főleg a magasépítésben, új lakó- és közösségi épületek építésénél jelentek meg mind az építési folyamatokhoz, mind pedig a létesítmények üzemeltetéséhez kapcsolódóan a fenntarthatósági követelmények és minősítési rendszerek, az utóbbi időben pedig már a mély­építéssel kapcsolatos területeken is egyre gyakrabban megjelenik a fenn­tarthatóság fogalma.


Újrahasznosított és primer anyag keverékét tartalmazó építési termék (Gyöngyössolymos)

A téma hazai időszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy az Innovációs és Technológiai Minisz­térium szakmai koordinációja mellett rövidesen meg­jelenik a Nemzeti Fenntartható Építésgazdasági Stratégia, amely – széles körű szakmai, iparági egyeztetéseket köve­tően – a 2020–2025 közötti időszakra fogalmaz meg ágazati stra­tégiai irányvonalakat.

A Stratégia a 2019-ben az Európai Unió által elfogadott Új Zöld Megállapodásban és a Körforgásos Gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben megadott irányvonalakat követi, a hazai piaci lehetőségek és igények figyelembe­vételével.

A fenntarthatóság mint fogalom megértéséhez elengedhetetlen a fenntarthatósági szemlélet mibenlétét és komplexitását megvizsgálni. Szükséges annak megértése, hogy ha egy tetszőlegesen kiválasztott szakterületet, terméket, tervet, szolgáltatást szeretnénk értékelni a fenntarthatóság függvényében, akkor annak jellemzőit, hatásait minden esetben három megközelítésből kell vizsgálnunk (1. ábra).

1. ábra. A fenntarthatósági szemlélet komplexitása három megközelítésből (Forrás: A szerző saját ábrája)

Jól látható, hogy fenntarthatónak valójában csak azokat a projekteket, termékeket, szolgáltatásokat vagy akár közösségeket is csak akkor nevezhetünk, ha azok mind környezeti, mind gazdasági, mind pedig szociális-társadalmi szempontból egyaránt előnyösek valamennyi érdekelt fél számára.

2015-ben az ENSZ 17 globális fenntarthatósági célt (Sustainable Development Goals; SDG – a szerk.) (SDG17) fogalmazott meg, amelyek elérésével biztosítani látták egy társadalmilag igazságosabb, környezeti értékeket szem előtt tartó gazdasági ökoszisztéma meg­valósulá­sát. Ha csak a 17 célt megjelenítő ikonokat tekintjük át, a mögöttes tartalom ismerete nélkül is könnyű olyan célokat azonosítani, amelyekhez az építőipar szorosabban vagy lazán értelmezhetően, de kapcsolható. Ha pedig részletesebben megismer­jük az egyes célokat, akkor az egyes célok mellett javasolt GRI-indikátorok (Global Reporting Initiative – a szerk.) alap­ján egészen könnyen meghatározhatjuk azokat a területeket, amelyekhez az egyes iparági szereplők (kivitelező vál­lalatok, oktatási, kutatási intézmények, tervezőirodák, be­ruházók, fejlesztők vagy akár hatóságok) kapcsolódni tudnak (2. ábra).

2. ábra. Az ENSZ 17 globális fenntarthatósági célja

A fenntarthatósági célok közül ma kiemelt jelentősége van a 13. célnak, azaz a klíma­védelemnek. És ha jobban belegondolunk, nem is lehetne ez logikusan másként, hiszen napjaink egyik legégetőbb kérdése, hogy a változó klimatikus viszonyok milyen hatással lesznek a jelenlegi gazdasági berendezkedésünkre, illetve ez utóbbit milyen mértékben kellene megváltoztatnunk, hogy valóban hosszú távra tudjunk tervezni.

Köztudott, hogy az építőipar jelentős mértékben felelős a globális üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásért, a teljes kibocsátás megközelítőleg 15 százaléka közvetlenül köthető az építő­ipari tevékenysé­gekhez (gyártáshoz, ki­vitelezés­hez, épített környezet üzemel­te­té­sé­hez). Az EU által elfogadott Új Zöld Megállapodás dokumentumban is számos olyan kezdemé­nye­zés van, amelyek gyakorlati megvalósítása igényli az építőipari szereplők bevonását, példák a teljesség igénye nélkül.

  • Kutatás és innováció – másodnyersanyagok, melléktermékek felhasználhatósága az építőiparban, alacsony energiaigényű folyamatok fejlesztése, passzív és aktív építészeti megoldások stb.
  • Ökoszisztémák és biológiai sokféleség – a fenntartható, okos­váro­sok tervezése során a természetes élőhelyek és zöld felületek integrálása, vízvisszatartási rendszerek fejlesztése.
  • Fenntartható mobilitás – nemcsak a járművek, hanem a kiszolgáló infrastruktúra fejlesztése is idetartozik, közösségi közlekedésfej­lesz­tési programok stb.
  • Energia- és erőforrás-hatékony építés – ez részben az innovációs témakör ismétlése, kiegészítve azzal, hogy az innovatív megoldások mielőbbi gyakorlatba ültetése a cél, nem csupán az akadémikus kutatási projektek.
  • Az építőiparnak is át kell állnia a lineáris módszerekről a körforgásos gazdasági modellre, például a termékekben és létesítésben való gondolkodás kiegészülése a fenntartással – komplexebb szolgáltatások nyújtásával stb.

És ennél a pontnál el is jutunk a kapcsolódási ponthoz a másik EU-közlemény tartalmához, amely a Körforgásos gazdálkodásra való átállást segítő cselekvési terv. Ez a közlemény már külön fejezetben tárgyalja az építőipari ágazat teendőit egy körforgásos gazdasági modellre való átállás támogatása érdekében. Ezek pedig a következők:

  • Fenntartható épített környezetre vonatkozó EU-stratégia kidol­gozása;
  • A 2011. évi építési termékek (305/2011/EU-rendelet) felülvizsgálata – fenntarthatósági szempontok beépítése;
  • Életciklus-szemlélet beillesztése az EU közbeszerzési rendszereibe;
  • Termékek, újrafeldolgozott anyagok követelményeinek bevezetése;
  • Körforgásos szemlélet mellett az ÜHG-kibocsátás csökkentése;
  • Karbonmegkötő építési anyagok előtérbe helyezése.

Ha az említett két EU-dokumentummal összevetjük a véglegesítés alatt álló Nemzeti Fenntartható Építésgazdasági Stratégia várható elemeit, az összefüggés egészen egyértelművé válik:

  • Elérhető és könnyen értelmezhető építőipari előírások, építésügyi szabványok elektronikus gyűjteménye;
  • MI (mesterséges intelligencia) alapú építési adatbázis: szakemberek, anyagok, termékek;
  • A BIM-rendszer (Building Information Modeling – a szerk.) fokozatos bevezetése, állami oldali támogatással és kezdeményezéssel, digitális rendszerek oktatásának fejlesztése és támogatása;
  • Innovatív termékek és technológiák hazai elérhetőségének támogatása;
  • Tervezhető állami megrendelésállomány, amellyel az iparági ciklikusság csökkenthető;
  • Fokozott minőségbiztosítás termék és kivitelezési terén.

Ha a fenti célokat összevetjük az SDG17 célokkal, láthatjuk, hogy az építőipari szereplőknek nagy mozgástér áll rendelkezésre a kapcsolódási pontok megtalálására. Néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül:

  • SDG9: innováció és termékfejlesztés, új és újrahasznosított alapanyagok, termékek, építési termékek környezeti adatainak nyilvánossá tétele (EPD – Environmental Performance Declaration – ISO 14025 alapján), digitalizáció fejlesztése (BIM);
  • SDG15: modern, fenntartható, okosváros-tervezés, természetes, természetközeli és mesterséges élőhelyszigetek funkcionális összekapcsolása, ipari tevékenység miatt sérült természetes élőhelyek helyreállítása (pl. bányák);
  • SDG12: körforgásos gazdálkodási szemlélet meghonosítása (tervezéstől a gyártáson, kivitelezésen át az életciklusvégi hasznosításig);
  • SDG13: alacsony karbon- és ÜHG-kibocsátással járó technológiák, energiahatékonyság;
  • SDG11: alacsony energiaigényű épületek (már az építés során is), passzív és energiaaktív létesítmények, okosvárosok;
  • SDG3: munkahelyi egészségvédelem, építmények testi és lelki egészségre gyakorolt hatásai (beltéri klíma, fény stb.);
  • SDG8: felelős vállalatvezetés, gazdasági eredményesség mellett a hosszú távú fenn­tarthatósági célok figyelembevétele, működési környezetre gyakorolt esetleges negatív hatások mérséklése, aktív kooperáció a helyi közösségekkel;
  • SDG17: együttműködés akár az iparági szereplőkkel a közös célok hatékony elérése érdekében.

Nehéz egységes receptet adni arra, hogy egy építőipari kivitelező vállalkozás számára hogyan lehetséges az üzlet­menet fenntartható irányban való átállítása, azonban a vállalati értéklánc és az egyes SDG-célok kapcsolódási pontjainak feltárása hatékony segítséget nyújthat az átállás tervezése során. Mi a Colas magyarországi cégcsoportján belül több olyan fejlesztést is el­indítot­tunk, illetve végrehajtottunk, amelyekkel mi is hozzájárulhatunk egy fenntartható építési ágazat kialakulásához. Ilyenek például a

  • BIM-módszerek alkalmazása a mélyépítésben, műtárgyak tervezése és létesítése során (3. ábra);
    3. ábra. Digitális technológia alkalmazása műtárgy tervezésénél
  • Termékgyártáshoz és útépítési kivitelezésekhez kapcsolódó karbonlábnyom-számítási módszertan kidolgozása, amely alapján azonosíthatók a főbb kibocsátótechnológiák. Ez­által is biztosítva a jelentős kibocsátókban történő emisszió­csökkentési intézkedések hatékony megalapozását.
  • Energiahatékonysági fejlesztések (pl.: kőanyag-feldolgozási rendszerek optimalizálása, vasúti szállítási lehetőségek megteremtése, alapanyag fűtési rendszerek modernizációja), energiairányítási rendszer (EIR) bevezetése, termékgyártó telephelyeink energetikai adatainak online rendszerben gyűj­tése és elemzése (4., 5. ábra);
    4. ábra. Helyszínen (on-site) teljes volumenben újrahaszno­sított pályaszerkezeti anyagok, kötőanyag hozzáadásával. (Colas XFI adatok alapján)
    5. ábra. Egy tonna aszfaltkeverék gyártásához a keverő által felhasznált energia. (Colas XFI adatok alapján)
  • Biodiverzitás-védelmi intézkedések a termelő telephelyeinkhez kapcsolódóan;
  • Telephelyeinkről elfolyó vizek tisztítása;
  • Telephelyi és on-site recycling (inert anyagok hasznosítása a hulladékképződés meg­előzése, szállítási emisszió csökkentése és a primer erőforrások védelme érdekében);
  • Alternatív építési anyagok hasznosítására irányuló fejlesztések;
  • Energiahatékony útépítési és -felújítási technológiák kutatása;
  • Együttműködés startup fejlesztési programokban, szakmai mentorálás;
  • Részvétel és tudásmegosztás fenntarthatósági területen mű­ködő szakmai szervezetekben.

A nemzetközi trendeket figyelembe véve bizonyos, hogy a fenn­tartható vállalati működésnek a jövő építőiparában kiemelkedő jelentősége lesz, és ez alól a hazai iparág sem jelenthet kivételt. Ennek egyik záloga a 2020–2025 közötti időszakra vonatkozó ága­zati fenn­tartható­sági stratégia és az abban foglaltak gyakorlati meg­valósítása. Mindezek alapján ma már nem az a kérdés, hogy megéri-e a fenn­tartható­sági szemléletet a vállalat­irányítás részévé tenni, hanem az, hogy megéri-e figyelmen kívül hagyni egy globális folyamatot és vállalni ennek kockázatát.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka