2012. március: jegyzet, portré, tudomány, megújuló energia, innováció, paragrafus, ipari automatizálás, energiagazdálkodás, zöldkörnyezet, vízgazdálkodás, disszemináció, it
2012. március 6.

Szerző:
Kő Pál

Kontinentális ötletvadászat

Szárnyakat adhat a különböző iparágban született kreatív magyar ötletek megvalósításának és más területeken történő alkalmazásának is a nemzetközi innovációs szervezet, az Eureka. A szervezet soros elnöki tisztét júliusig Magyar­ország tölti be. Ennek kapcsán Sebők Andrást, az Európai és a Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológiai Platform tudományos koordinátorát, a Campden & Chorleywood Élelmiszeripari Fejlesztési Intézet Magyarország Nonprofit Kft. cég­vezetőjét kérdeztük egyebek között az Eureka és a tech­noló­giai platformok magyar elnökség alatt elindított együttműködési lehetőségeiről.


Mit kell tudni a European Research Coordinating Agencyről, az Európai Kutatási Koordinációs Ügynökségről, azaz az Eurekáról?
– Az Eureka a kilencvenes évek elején indított program, egy innovációs projekteket generáló és támogató rendszer, amely azonban működését tekintve eltér például az EU-s pályázati rendszerektől. Az Eurekának ugyanis nincsenek konkrét témára kiírt pályázati felhívásai. Ha bármely két tagországból két egymástól független szervezetnek, cégnek van egy jó ötlete, olyan fejlesztése, amelyből két-három év alatt piacra vihető terméket, szolgáltatást tud létrehozni, akkor ehhez az Eureka segít összehozni a megfelelő partnereket a különböző országokból. Az ötletek megvalósítására a nyertesek a közös pályázatokhoz országonként eltérő állami támogatást tudnak elnyerni, általában kedvező feltételekkel. A megállapodás értelmében ugyanis minden tagország nemzeti forrásból, a saját rendszerében támogatja az Eureka programot. Tehát nem uniós pénzből, hiszen az Eurekának az EU-n kívüli tagjai is vannak. Általában elvárás, hogy lehetőleg ne két kutató szervezet, hanem inkább két vállalkozás fogjon össze legalább két különböző országból, hiszen a program lényege, hogy a végén piacképes termék szülessen, de azért nem kizárt, hogy kutatók is csatlakozzanak.

Ön hogy csatlakozott az Eure­ká­hoz?
– Az Eurekán belül a különböző szakterületeken különböző ernyőszervezetek, „Umbrella” szerveződések is vannak, amelyek közvetlenül segítik a partnerek egymásra találását. Ezekbe az Eureka tagállamok képviselőt delegálnak, ha úgy ítélik meg, hogy az a szakterület számukra fontos. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari területen – ennek immár hat éve – engem kértek fel magyar Eureka „Umbrella képviselőnek”, mert volt már több hasonló projektünk, és így rendelkeztem némi tapasztalattal. Gondolom, azért is, mert a Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológiai Platform szakmai vezetője is vagyok, és ipari fejlesztési együttműködésének szervezőjeként is ismertek.

Ez névre szóló felkérés volt vagy pályázat?
– A pályázat csak a projektek támogatására szolgál, az Umbrella képviselet viszont névre szóló felkérés volt. Ezt a munkát általában nem pályáztatják, az Umbrella képviselők önkéntesen, szakmai meggyőződésből végzik, csak a külföldi megbeszéléseken való részvétel költségeit fedezi a kormányzat.

Mi a vonzó ebben a szervezőmunkában?
– Ez szakmai megbecsülés és elismerés. Emellett számos nemzetközi kapcsolatot eredményez, és sok hasznos szakmai tapasztalatot ad, elősegíti a szakmai átlátást. Az én esetemben szerencsés, hogy ez a munka is összefügg a technológiai platformban szakmai meggyőződésből végzett tevékenységemmel. A platformban sok új ötlet merül fel, és az Eureka lehetőséget ad a megvalósításukra.

2011 nyarától 2012. június végéig hazánk az Eureka soros elnöke. Milyen lehetőség rejlik az Eureka és a technológiai platformok – éppen a magyar elnökség alatt – elindított kooperációjában?
– Az Eureka szervezet régóta keresi az utat, hogyan tudna együttműködni az EU-ban már működő, több mint harminc különböző európai technológiai platformmal. Tavaly áprilisban más európai technológiai platformok képviselőivel együtt felkértek egy előadásra arról, hogy miként tudna az Eureka együttműködni a technológiai platformokkal. Különböző ötletek merültek fel, akkor döbbentem rá, milyen óriási lehetőség rejlik az Eureka és az európai technológiai platformok együttműködésében, hiszen az utóbbiakban Európa sok országából több száz szakember közös tudása páratlanul gazdag témagyűjteményt hozott össze egy-egy ipari fejlesztési szakterületen, amit érdemes hasznosítani. Így van ez az élelmiszer-ipari innováció területén is. De a platformokban rendelkezésre álló pályázati forrásokból ezeknek csak egy-egy részét lehet finanszírozni, ami keveseknek ad lehetőséget a vállalati szinten történő megvalósításra. Az Eureka viszont kiegészítheti ezt a pályázati rendszert, és ráadásul itt szabadon, tematikus keretek nélkül lehet innovációs projekteket kezdeményezni. Az én ötletem az volt, amit az Eureka elnökség egyik programjának javasoltam, hogy az egyes technoló­giai területeken, például az informatikában és a gépgyártás-technológiában a technológiai platformok számos értékes ötletet gyűjtenek össze műszaki megoldásokra, például az autóipar vagy gyógyszeripar számára, és ezeket akár változtatás nélkül vagy kis módosítással egy-egy élelmiszer-ipari probléma megoldására is lehetne használni. Ám erre eddig nem került sor, mert nem ismerik az élelmiszer-ipari problémákat, és fordítva, az élelmiszeriparban gyakran küszködünk olyan problémákkal, amelyekhez egy másik iparágban már kifejlesztettek olyan megoldásokat, amelyeket itt is alkalmazni lehetne. Saját mérnöki munkám során is sok ilyet fedeztem fel más iparágakban. Az új ötletet az jelenti, hogy ezeket a lehetőségeket igyekszünk módszeresen összegyűjteni és kipróbálni.

Most hol állunk, és hogyan lehet a különböző szakterületek sajátos tudását szintetizálni?
– Ha a gépgyártás-technológiai szakemberek, az informatikusok és az élelmiszer-technológusok elkezdenek egymással rendszeresen beszélgetni, valószínűleg könnyen bukkannak új ötletekre. Az ilyen egyéni beszélgetések azonban kevésbé hatékonyak, mintha a technológiai platformok és az Eureka umbrellák egymást kiegészítő tudásbázisát hoznák össze. Ezt kezdtük el a magyar Eureka elnökség alatt, és ebben nagyon jók a lehetőségeink. A magyar kreativitás híres, akinek ötlete van, hozhatja. Egy ilyen műszaki fejlesztésnél nem mindig arra van szükség, hogy a legmodernebb eszközöket használjuk, hanem hogy jók legyenek az ötletek. Ebben pedig jól állunk.

Ismerve az éles versenyt, kötve hiszem, hogy valaki önszántából, szabadon közkinccsé teszi sokéves kutatómunkája eredményét. Tényleg megelőzhető, hogy eltulajdonítsák az ötleteket?
– Ahhoz, hogy kikapcsoljuk a szakmai féltékenységet, valóban könnyebb egy élelmiszer-technológusnak együttműködnie egy informatikussal, egy nano- vagy egy gépgyártás-technológussal, mert nincs egymástól mit eltulajdonítani. Így vagy lesz közös ötletük, és ennek megvalósításához egyesíteni tudják tudásukat, vagy nem. A más szakmákkal való együttműködés előnye azonban már bizonyított. Az Eurekának van egy ProFactory+, gépipari umbrellája, ahol Haidegger Géza kollégám dolgozik. Ő ugyanazt csinálja a gépgyártás-technológia területén, mint én az élelmiszer-iparin. Minket is egy korábbi Eureka nemzeti koordinátor hozott össze. Gézával hamar rájöttünk, hogy érdemes közösen végezni az ötletvadászatot, hiszen ők két évvel azután szervezték meg a Magyar Manufuture Gépgyártás-technológiai Platformot, hogy mi a kollégákkal létrehoztuk a Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológiai Platformot. Egyértelművé vált: ha a kettőt kombináljuk, jönnek az új ötletek.

Na, erre azért mondjon példát! Hogy a csudába lehet két teljesen más területet kombinálva ötleteket gerjeszteni?
– Például, ha egy élelmiszer-ipari berendezésbe beépítenek egy a gépgyártásban már használatos érzékelőt, amely jelzi, hogy mikor kell a berendezést tisztítani. Így pontosan akkor fogják a tisztítást és fertőtlenítést elvégezni, amikor arra szükség van. Ezzel máris csökken a tisztítószer-fogyasztás és a munkaidő, mégis javul a higiénia, a termék-előállítás biztonsága. Egy másik projekt kapcsán nagy fantáziát látok például a precíziós mezőgazdaságban. A jövőben a mérőszondák segítségével előreláthatólag néhány centiméteres pontossággal meg tudják mérni, hogy a tábla adott részén, ahol éppen dolgozunk, a növénykultúrának milyen az egészségi állapota, milyen a tápanyag- és csapadékigénye, és ehhez mekkora az alatta lévő talaj vízkészlete, tápanyagkészlete. Ehhez műholdas vezérlés segítségével néhány centiméteres pontossággal meg lehet határozni a kijuttatandó növényvédő szer szükséges mennyiségét, ami a szondából kapott adatok nélkül vagy túl sok, vagy túl kevés lenne. Mi több, a rendszert össze lehet kötni az időjárás-előrejelző rendszerrel is, amely automatikusan letiltja a permetezést, ha három órán belül eső várható.

A rendszer figyeli majd a szél erősségét, nehogy a vegyszert elhordja, és ezzel kárt tenne más növényi kultúrákban. Egyszóval: ne okozzon felesleges veszteséget a gazdának. Még sorolhatnám, hány funkciót lehet majd hozzákapcsolni a precíziós rendszerhez, ám ehhez a műszaki megoldáshoz a más tudományágakban végzett fejlesztésekre is szükség van. Például az informatika, a gépgyártás-technológia innovációjára, hogy a megfelelő gépeket kifejleszthessék és legyárthassák, de persze szükség van mezőgazdasági és élelmiszer-biztonsági tudásra is. Így kapcsolódnak a határterületek szervesen egymáshoz egy integrált rendszerben, s az eredmény is több területre hat kedvezően, hiszen ha kevesebb növényvédő szert használunk, kevésbé terheljük a környezetet, ráadásul mindezt kevesebb pénzből, hatékonyan valósítjuk meg. Mindenki jól jár. Ezen dolgozunk például egy SmartAgriFood nevű európai kutatási keretprogram (FP7) projektben, noha ez még nem is Eureka ötlet.

A precíziós mezőgazdaságra azért még várni kell. Olyan példát is tud, amelyből akár már holnap termék lehet?
– A legutóbbi brüsszeli rendezvény témája volt egy olyan intelligens csomagolóanyag, amelybe ha beleteszünk mondjuk egy hűtött, szeletelt sonkát, és azt végigvisszük a hűtőláncon, a csomagolás meg tudja mutatni, hogy milyen hőmérsékleteken tartottuk az árut. Arról nem is beszélve, hogy jelzi egyebek között az esetleges penészesedést és azt is: ehető-e még a termék. De nemcsak ez a speciális csomagolóanyag nyújthat mással nem pótolható információt, hanem olyan kicsi, nyomdai úton előállított azonosító bélyegek is, amelyek egyben rádiófrekvenciás adók is. Ezeknek már kész a gyártási technológiája. A sorozatgyártással csökkenteni lehet az előállítás költségét, és a csomagolásra ragasztott bélyeg révén információkat lehet közölni a fogyasztóval. Így nemcsak azonosítani tudjuk a csomagot, hanem az is kiderül, hogy addig mi történt vele: hol állították elő, hány fok a hőmérséklete, tehát egy elektromos „marhalevelet” tudunk vele küldeni az összes szükséges információval.

Az élelmiszer-ipari és a gépgyártás-technológiai platform kooperációjából még nem született termék?
– Az egyik magyar kisvállalkozás hangvezérlésű anyagmozgatás szervezésére fejlesztett ki egy szoftvert gyógyszeripari raktári alkalmazásra, amelynek segítségével a raktáros úgy tudja összeállítani, komissiózni a csomagokat, hogy mindkét keze szabadon marad. Mintha egy GPS-t telepítenénk a raktárra, és az mondja meg, melyik termék hol található. A raktárosnak is van egy készüléke, amely megkérdezi a rendszert, hogy látja-e a keresett cikket, mire az közli: ez és ez a csomag hol van. Annyiszor nyomja meg a gombot, ahány csomagot le akar venni. A rendszerrel kevesebb a tévedés, mert a raktárosnak nem egy papírra írt listával a kezében kell megkeresnie a megfelelő cikket, így mindig az árura figyelhet, ezáltal csökken a hibák gyakorisága, miközben 30 százalékkal felgyorsul a folyamat. Ezt a technikát kis módosítással az élelmiszerek hűtőházi raktározásában is fel lehet majd használni, csak mínusz 20-30 Celsius-fokban való működésre is alkalmassá kell tenni.

Ígéretesen hangzik, de a magyar elnökség alatt sikerül még rendszerré szervezni ezeket a közös ötletvadászatokat?
– Novemberben, Brüsszelben tartottuk az első ilyen „Eureka akadémiát”, ahol arról volt szó, hogy miként tudnánk összehozni a határterületek képviselőit. Elkezdtük kiválasztani, hogy milyen területeken lenne érdemes együttműködni. A 2012. januári Eureka akadémián már a konkrét tématerületeket tártuk fel, s a tudomány, a műszaki fejlődés jelen állása szerinti ismereteket összefoglaló kiselőadás-anyagokat értékeljük, hogy azok alapján „összeköthessük az agyakat” Európában. A következő állomás február végén egy magyarországi rendezvény volt, amelyre e kijelölt platformterületek és a különböző területeken működő vállalkozások képviselőit hívtuk meg. Bemutattuk és megvitattuk a kooperációra kiválasztott területeket, és ismertettük, hogyan lehet pályázni. Ebben az időszakban hasonló rendezvények lesznek több európai országban is. Ha szerencsénk van, sokkal több egymással találkozó ötletet tudunk így generálni, és így könnyebb lesz Eureka projektekhez partnereket találni. Április elejére azokat hívjuk meg, akiket összekapcsoltunk, hogy közösen dolgozzák ki a projekteket. Abban bízom, hogy a rendezvénysorozat végére, júliusra legalább tíz új Eureka projekt lesz Európa-szerte.

Hogyan tud majd egy-egy cég egy projektre rácsatlakozni, az eredményt hasznosítani?
– Úgy, hogy a saját ötletük megvalósítására hoznak létre nemzetközi konzorciumot. Ebben próbálunk segíteni, külföldi partnert találni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra. A cégeknek általában megvannak a saját partnereik. A mi intézetünk is több felkérést kap olyan vállalkozásoktól, amelyekkel évek óta beszélgetünk valamiről, majd egyszer csak nyílik egy új lehetőség, és akkor a partner cég vezetője szól, hogy most próbáljuk meg.

Mennyi pénzt lehet elnyerni egy-egy Eureka projekt megvalósításához?
– Egy-egy projektre mintegy 10-20 millió forinttól akár 100 millióig. A kis-közepes projektektől a közepes projektekig. Nem lehet persze általánosítani, de ez a jellemző projektnagyság Magyarországon.

A program indulásától számítva mennyi időn belül kell a piacképes termékeknek megjelenniük?
– Elvárás, hogy a projektek ne legyenek két-három évnél hosszabbak. Lehetőleg olyan témát érdemes tehát választani, amely már viszonylag közel áll a megvalósításhoz. Az előbbi példánál maradva: megvan a raktári rendszer, amit az iparban valahol már alkalmaznak, de mínusz 20 fokos hidegben még nem. Ha a projekt az alapoktól indul, bajosan lehet három év alatt befejezni.

A csatlakozni szándékozó cégeknek a fáradságon és az időn kívül milyen többletkiadással kell kalkulálniuk? Egyáltalán hogyan lehet csatlakozni?
– Pályázatot kell írni, ami nem túl bonyolult. Ha nyer, akkor megvannak a szabályok a támogatásra, eddig általában 60-75 százalékot kitevő összeget lehetett elnyerni. A szokásos nemzeti támogatási rendszerben a kis- és közepes méretű vállalkozások nagyobb, a nagyok valamivel kisebb arányú támogatást kaptak. A pályázatot egyrészt az Eurekának kell elküldeni, amely elbírálja, hogy a projekt megfelel-e a követelményeknek. Ha egy vállalkozás egyszerre több jó pályázatot ad be, és azok mindegyike megfelel a követelményeknek, akkor mindegyiket elfogadják. Pénzt közvetlenül nem ad az Eureka, csak azt állapítja meg, hogy a projekt megfelel-e az elvárásoknak. Ha a projekt már megkapta az Eureka jóváhagyását, akkor általában a nemzeti támogatási pályázaton is sikerrel szerepelhet. Például egy magyar és holland közös pályázat esetén mindkét félnek a saját illetékes nemzeti hatóságánál kell a pénzügyi támogatást megpályáznia. Eurekás jóváhagyással nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb – lehet, hogy csak egy-két év múlva – nyernek a jó pályázatok. A rendszer nagyon pályázóbarát, a bírálóbizottság azt nézi, hogy az ötlet mennyire innovatív, és mekkora az esély a megvalósítására, s hogy valóban termék vagy piacképes szolgáltatás lehet-e belőle.

Mi kell ahhoz, hogy széles körben beinduljon a hazai cégek körében is az ötletelés?
– Európa-szerte az a fő probléma, hogy a vállalatok nem tudják megkülönböztetni, összekeverik a sok „EU” elnevezésű rendszert. Azt hiszik, hogy az Eureka is egy európai pályázati rendszer, tehát a vállalatok számára bonyolult pályázni, inkább meg sem próbálják. Magyarországra is érvényes, hogy hiába terjesztjük, a vállalatok nem ismerik eléggé a benne rejlő lehetőségeket. Remélem, hogy az említett rendezvénysorozat ezen is változtat majd. Persze pénzügyi támogatással a fejlesztőmunka is egyszerűbb. Hozzá kell tennem, ha ezzel nem is leszek népszerű, hogy ha az embernek igazán jó ötlete van, azt akkor is megvalósítja, ha nem adnak hozzá támogatást. Még akkor is, ha kevés a saját pénze. Ha valaki bízik az ötletében, a pénzhiány nem lehet akadálya a megvalósításnak. Az Eurekával persze ez gyorsabban megy.•

 
2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka