2012. március: jegyzet, portré, tudomány, megújuló energia, innováció, paragrafus, ipari automatizálás, energiagazdálkodás, zöldkörnyezet, vízgazdálkodás, disszemináció, it
2012. március 6.

Szerző:
Dr. Molnár István okl. vegyész, jogász, európai és magyar szabadalmi ügyvivő

Szellemi tulajdonjogok a vállalati értékteremtő folyamatban

A vállalkozások termelő-értékteremtő tevékenysége – vagy ahogyan a közgazdászok nevezik –, az értéklánc sokféle feladatot foglal magában. Ezek körében az innováció, a technológiai fejlesztés tipikusan a támogató tevékenységek közé tartozik, amelyet, különösen gazdasági válság idején, látszólag anélkül lehet elhanyagolni, hogy azt a vállalkozás a bevételek elmaradása miatt megérezné.


Ez azonban csak a látszat. Az innovációra áldozni képtelen vállalkozások közép és hosszú távon piaci versenyképességüket kockáztatják, és ez akár a vállalkozás megszűnéséhez is vezethet. Az innováció fontosságát felismerő vállalkozások esetében gyakran felmerül a kérdés, hogy az innovációs ráfordítások eredményét, a szellemi tulajdonjogokat hogyan tegyük a vállalati vagyon, sőt a vállalati kultúra részévé. A szellemitulajdon-centrikus gondolkodásmód elsősorban az iparjogvédelemnek a vállalkozások életében betöltött szerepének helyes felismerését jelenti. Hadd mutassunk rá: az iparjogvédelem nem több és nem kevesebb, mint egy eszköz a vállalkozás piaci helyzetének optimalizálására. S mint ilyen, kulcsfontosságú a vállalati tudás védelme, a vállalat versenyképességének, valamint piaci pozíciójának szempontjából.

A szellemi tulajdon védelme az értékteremtő folyamatokban a vállalati tudás lehető legnagyobb mértékű, kereskedelmi célú kiaknázásának eszközeként szerepel azáltal, hogy az iparjogvédelmi oltalom a vállalat immateriális javait kereskedelmi értékkel bíró vagyontárgyakká minősíti át. Azonban számolni kell azzal is, hogy a vállalkozások iparjogvédelmi költségeinek egy része a védett, ám hasznosítás nélkül maradó szellemi termékek miatt „elsüllyed”, és a sikeres termékek árát növelve a versenyképességét csökkenti. Az iparjogvédelmi ráfordításoknak ezért minden esetben az üzleti modellt kell szolgálniuk, ellenkező esetben az iparjogvédelem haszontalan, céltalan, pazarló, és ilyeténképpen felesleges intézkedéssorozat.

A szellemitulajdon-centrikus gondolkodásmódnak az üzletfejlesztés és a vállalati stratégia kialakítása fontos elemeként a termék fejlesztésétől a termék kialakításáig, a marketingen, a pénzügyi források megszerzésén és a cég vagy az exportfolyamatok kiterjesztésén át minden egyes folyamatban úgy kell megjelennie, hogy az iparjogvédelmi intézkedések ne okozzanak felesleges többletkiadást, de a versenytársakkal szembeni, ipari tulajdonjogokon alapuló monopoljog minden szükséges szellemi alkotásra a lehető legszélesebb tartalommal meglegyen. Másrészt nem árt utalnunk arra, hogy az iparjogvédelmi aspektusok szokásos csoportosítása a vállalkozásoktól elvárt intézkedések szempontjából speciális olvasatba kerül. Ezen azt kell érteni, hogy az iparjogvédelem klasszikusan csoportosított, oltalomszerzés, -fenntartás és jogérvényesítés körébe tartozó, meglehetősen specializált szakfeladatai rendszerint elvégezhetők hivatásos képviselő igénybevételével. Vannak ugyanakkor olyan iparjogvédelmi feladatok, amelyek semmilyen körülmények között sem helyezhetők a vállalati döntéshozatal körén kívül, vagyis a vállalati stratégia szerves részei. Ezek közül a következők a legfontosabbak: az iparjogvédelem hozzáillesztése az üzleti modellhez; az iparjogvédelmi bejelentési, területi és időzítési stratégiák meghatározása; a vállalati szellemi tulajdon portfóliómenedzsmentje; a szellemi tulajdon transzferstratégia meghatározása; valamint a vállalati erőforrások és az iparjogvédelmi jogérvényesítés összhangjának biztosítása.

Az innovátor üzleti modellje és a szellemi tulajdonjogok

Az iparjogvédelemnek mint eszköznek tehát az üzleti modellt, a vállalkozás nyereségességét kell szolgálnia. Az üzleti modellnek ugyanakkor szintén segítenie kell a hatékony iparjogvédelmet, és ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy több pénzeszközt kell rendelkezésre bocsátani a vállalkozás erőforrásaiból. Sokkal fontosabb, hogy az iparjogvédelmi tudatosság része legyen a vállalati stratégiának és üzleti modellnek.

Ha egy vállalkozás teljes mértékben ki kívánja aknázni a vállalati tudását oltalmazni képes iparjogvédelem nyújtotta lehetőségeket, első lépés az iparjogvédelmi stratégia kialakítása, valamint annak az üzleti modellbe helyezése. Kisvállalkozásoknál, sajnos, jelenleg kevésbé gyakori, de közfinanszírozású kutatóhelyeken és nagyvállalatoknál szinte nélkülözhetetlen eszköz az iparjogvédelmi stratégia hatékony megvalósításához az írott vállalati a szellemitulajdon-kezelési szabályzat, amely útmutatóul szolgál a vállalkozás alkalmazottai számára a vállalaton belül létrejött szellemi termékek kezelésére vonatkozóan. Az ilyen szellemitulajdon-kezelési szabályzat hasonló szerepet tölt be, mint a vállalati számviteli politika. Utóbbi a számviteli törvény által lehetővé tett mozgástérben a vállalatra jellemző, szisztematikusan ismétlődő számviteli megoldásokat foglalja össze úgy, hogy a napi gyakorlatban egységesen, tudatosan és problémamentesen lehessen elvégezni a számviteli feladatokat. A szellemitulajdon-kezelési szabályzat célja szintén a szellemi tulajdonjogok napi szintű, megfelelő gyakorlati alkalmazása, ezen keresztül pedig a szellemi tulajdonjogok iránti vállalati elkötelezettség fokozása és demonstrálása.

A vállalati innováció és a világtudás viszonya

A vállalati innováció tervezésekor és megvalósításakor több okból sem árt tisztában lenni a cégen belüli fejlesztésnek a már megalkotott világtudáshoz, szabadalmi szakkifejezéssel élve a technika állásához való viszonyával. Mindenekelőtt ha újdonságrontó megoldást tartalmaz a technika állása, a szabadalmi oltalomszerzés minden bizonnyal felesleges ráfordítás lenne. A legnagyobb felelősséggel járó tevékenység ugyanakkor mégis a szabadalomtisztasági kutatás vagy úgynevezett freedom to operate analízis, amely az innovatív technológia hasznosítását készíti elő. Ebben az esetben a cél annak megállapítása, hogy az alkalmazni kívánt technológia ütközik-e más védett szellemi tulajdonába. Szemben a szabadalmazhatóság megállapítására szolgáló újdonságkutatással, ahol a teljes nyilvánosságra jutott világtudást figyelembe kell venni, tekintet nélkül a közlés módjára, helyére vagy az információ védettségére, a szabadalomtisztasági analízis már „csak” a célpiacunkon védett szellemi tulajdonjogokat érinti. Ha az analízis olyan szabadalmazott technológiát tár fel, amelynél teljes bizonyossággal nem tudjuk megállapítani, hogy az érintett szabadalom tekintetében saját technológiánkkal bitorlást követnénk el vagy sem, célszerű a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál nemleges megállapítási kérelemmel tisztázni a helyzetet. A szabadalomtisztasági kutatás hasznos eszköze a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által működtetett e-Kutatás nevű platform. Az ilyen kutatási és elemző munkálatok elvégzését célszerű iparjogvédelmi szakemberre, szabadalmi ügyvivőre bízni, de az elemzés alapján a stratégiai döntést csakis a vállalkozás hozhatja meg.

Az oltalmazási stratégia

Ipari tulajdonjogokat országonként, esetleg nagyobb területi egységenként engedélyeznek. Mivel az oltalomszerzés és -fenntartás költséges, körültekintően kell mérlegelnünk, hogy mely államokban kívánunk ipari tulajdonjogokat szerezni. Ezt hívják az iparjogvédelem területi stratégiájának. A területi stratégiát szellemi alkotásonként újra meg újra át kell gondolni. Amennyiben az anyagi erőforrások lehetővé teszik, úgy kell eljárni, hogy a technológia a legnagyobb piacokon oltalomban részesüljön. Ha erre nincs lehetőség, akkor azokat a területeket kell megcélozni, ahol a technológia értékesítése a legvalószínűbbnek mutatkozik.

Az olyan találmányok esetén is célszerű lehet megtartani legalább egy magyar szabadalmat, amelyeknél a rövid távú hasznosításra már nincs kilátás, mert ezeknek esetleg a versenytársak általi fejlesztések során létrejövő függő szabadalmak lehetőséget teremthetnek licenciabevételek realizálására. Különösen javasolható a nemzeti szabadalom megtartása azokban az esetekben, amikor a K+F tevékenységbe pályázati forrásokat is bevontak, és a pályázó szabadalmi indikátorra vállalt kötelezettséget.

A szellemi tulajdon portfóliómenedzsment arra irányuló döntés-előkészítő műveletek és döntések sorozata, hogy a vállalkozás a lehető legnagyobb értékű, legtöbb jövedelem termelésére képes szabadalom-, védjegy- stb. állománnyal rendelkezzen a költségek ésszerű keretek között tartása mellett. A portfóliómenedzsmentnek is az az alapelve, hogy a védelmi stratégiának mindig közvetlen kapcsolatban kell állnia az üzleti célokkal és megfontolásokkal. Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy az iparjogvédelem rendkívül költséges folyamat, és például a területi stratégiába akár eggyel több ország bevonása is jelentősen megnövelheti a költségeket. Ezért ésszerű az iparjogvédelem költségeit mindig betervezni a K+F költségvetésbe (például K+F támogatási pályázatokban ilyen költségek beiktatásával).

Technológiamonitoring

Az oltalomszerzéssel és -fenntartással fontos lépést tesz meg a vállalkozás az iparjogvédelmi tudatosság útján. Ez azonban korántsem elegendő, ha annak a követelménynek is meg kívánunk felelni, hogy a vállalati stratégiával összhangban, költséghatékonyan járjunk el. Ennek eszköze a szabadalmi és védjegy adatbázisok, valamint szaklapok rendszeres vizsgálata, azaz a technológiamonitoring, amely a vállalkozás versenyképességének megőrzésében szintén kulcsszerepet játszhat, hiszen segítségével figyelemmel kísérhetők az új technológiák és technikai fejlesztések, ezeken keresztül a versenytársak lépései, technológiai fejlesztései, ezáltal jövőbeli tervei és akár piaci stratégiája is.

Az adatbázisok segítségével aztán könnyebben azonosíthatók a potenciális licenciapartnerek és a vállalkozás szellemi tulajdonjogainak potenciális jogsértői is. Az adott technológia (termék, eljárás vagy gyártási folyamat) alkalmazását gátló szabadalmak feltárásával pedig elkerülhető, hogy a vállalkozás mások szabadalmas jogait megsértse. Egy vállalatnak bizonyos időszakonként javasolt saját technológiáit is felülvizsgálni annak érdekében, hogy kiszűrje az üzleti szempontból elértéktelenedett szabadalmakat vagy másfajta oltalom alatt álló elemeket, hiszen azok fenntartása felesleges költséget jelent. A felülvizsgálat további feladata a vállalaton belül újonnan fejlesztett technológiák, termékek, szolgáltatások azonosítása, továbbá azok gazdasági értékének felmérése is akár saját hasznosítás, akár licenciába adás céljából.

Jogérvényesítés forráshiányos vállalkozásoknál

Az ipari tulajdonjogok érvényesítésével összefüggésben a vállalatnak számolnia kell egyfelől a piacon megjelenő hamisított árukból származó veszteségekkel, másfelől a szellemitulajdon-védelmi jogviták magas költségeivel is. Ezért a jogsértőkkel szembeni fellépés megtervezésekor és végrehajtásakor a lehető legnagyobb körültekintéssel célszerű eljárni. A potenciális jogsértések kockázatának csökkentésére költséghatékony megoldás lehet a védettség és a szellemitulajdon-centrikus szemlélet kommunikálása, valamint az árukon való feltüntetése. A tényleges vagy potenciális bitorló később licenciavevővé is válhat, de számolni kell azzal is, hogy éppenséggel megsemmisítési eljárást kezdeményez a szabadalmunkkal szemben.•

 
Innotéka